A híres hegymászó a Mount Everest csúcsa felé haladt.
Talán túlélhette volna a rettenetes halálzónát a magyar hegymászó, talán semmi esélye nem volt rá.
Suhajda Szilárd halálának híre megrázta az országot. A rendkívül sikeres mászókarriert maga mögött tudó hegymászó oxigénpalack nélkül vágott neki a Mount Everest meghódításának.
A magyar hegymászók többsége igyekszik biztosra menni. Óvatosak és csak kipróbált technikákat alkalmaznak, ami többnyire a jól bevált rádiós összeköttetést jelenti. Az alaptáborban lévő vezető tartja a kapcsolatot a mászóval és értékeli a teljesítményét, leginkább azt, hogy van-e ideje a csúcs meghódítására vagy tempója már lassú ahhoz és inkább a visszafordulás mellett kellene döntenie.
A vezető azt is hallja, hogy milyen állapotban van a társa, és figyelmezteti, ha úgy érzi, veszélybe kerülhet a hegyen. A döntést persze a mászó hozza meg, a vezető csak egy külső, tapasztalt szemlélő, aki szembesíti a helyzetével és a helyes elhatározás meghozatalára sarkallja.
Suhajda ugyanakkor egyedül mászott, agyi ödéma és fagyási sérülések jelei mutatkoztak nála a Hillary-lépcsőnél, ám nem volt, aki út közben ellenőrizni tudta volna az állapotát. Éppen ezért senki nem szólhatott neki: vissza kell fordulnod!
A magyar sportember a palack nélküli, magányos, bármiféle segítséget teljes mértékben nélkülöző mászásban láthatta teljesítményének legnagyobb sportértékét. Kitartása, bátorsága és rendkívüli akaratereje pedig csak a legnagyobb tiszteletet érdemli.
A fotóra kattintva megnyílik a képgaléria!
A Mount Everest 8000 méter magas csúcsai között rengeteg változás indul el az ember szervezetében. Az alap energiafelhasználásánál 30 százalékkal visz be kevesebbet étel formájában, hiszen lényegében fagyott ételt eszik, és a víz 70 fokon felforr, amiben viszont semmi nem fő meg. Ehhez jön hozzá, hogy 80 százalékkal kevesebb oxigént vesz fel, aludni pedig képtelenség.