"Eljutottam a „fúj”-tól az „éljen”-ig" – az ország roma pékje süthette az ünnepi kenyeret
Galamb Alex süthette Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye kenyerét. Az ország kedvenc roma pékjének süteményéből száznál is több magyar evett a nemzeti ünnep alkalmából szervezett ceremónián. Ez a fiatal családapa számára egyértelmű jele annak, hogy megérte gyermekkora óta gürcölnie, hiszen befogadta a társadalom.
Nagy megtiszteltetés érte Galamb Alexet, az ország kedvenc roma pékjét. Őt kérték fel ugyanis, hogy a nemzeti ünnep alkalmából süsse meg a vármegye kenyerét. Az ünnepséget már pénteken meg is tartották, a nyomorból feltört családapa pedig boldogan nézhette végig, amint a keze munkáját dicsérő falatok eltűnnek az összesereglettek szájában.
Alexről már többször olvashattak a Bors felületein. Akkor mutattuk be a nyilvánosságnak, amikor még a világjárvány idején úgy döntött, hogy a falujában, Hernádnémetiben élő, szegény gyerekek számára sütőszakkort szervez a saját otthonában. A programon egyre többen és lelkesebben vettek részt, ezért az általa megálmodott Sütni jó mozgalmat alapítvánnyá alakította. Több sikeres vállalkozó is a terv mellé állt, így már az ország különböző pontjairól kap támogatást. Van, aki pénzzel segíti, mások munkával. Így sikerült néhány hete felújítania, és a kor minden elvárásának megfelelővé tennie a tanműhelyét is, de persze rendszeresen kap adománylisztet és egyéb alapanyagokat, hogy tudjon miből kakaós csigát, brióst vagy akár pizzát készíteni a gyerekekkel, amiket aztán a családjuknak haza is vihetnek.
Alex a napokban tudta meg, hogy a megye több száz pékségéből éppen őt választották ki a feladatra, hogy megsüsse a vármegye kenyerét. A megtisztelő felkérés nem véletlen: idén neki ítélték a vármegye Példakép-díját.
Azonnal igent mondtam. Egy kétkilós kerek kenyeret, és két egykilósat kellett elkészítenem, mégpedig a saját sütödémben. Azt hiszem, ennél méltóbban nem is avathattam volna fel
– mosolygott Galamb Alex.
A tésztát már előző nap begyúrta, pénteken pedig hajnalban kelt, hogy meg is süthesse, majd átköthesse a nemzeti színű szalaggal. A vármegyeháza előtt tartott ünnepségen a hazai keresztény egyházak papjai és lelkészei a kenyeret megáldották, majd a vármegyei közgyűlés elnöke jelképesen levágott belőle két szeletet. A péksüteményt végül maga Alex vágta apró darabokra, hogy szétoszthassák a jelenlevők között.
Különleges volt megélnem cigányként, hogy a magyar származású emberek megeszik az én kenyeremet
– mondta a Borsnak Alex. Vagyis a cigány származású Galamb Alex számára különös élmény volt, hogy a magyarok megették a kenyerét. Mintha ez nem lenne természetes.
– Hogy ez megtörtént, azt mutatja, hogy befogadott a társadalom – magyarázta Alex, aki gyerekkorában még nem gondolta volna, hogy egyszer fontos rendezvényeken megtapsolja a tömeg.
– Eljutottam a „fúj”-tól az „éljen”-ig. Persze, meg kell mondanom őszintén, hogy sajnos a fúj is jogos volt, hiszen valóban büdös voltam, ezt kár letagadni és szépíteni. Rendesen tisztálkodni a miskolci gyermekvárosban tanultam meg, és sokat kellett tennem azért, hogy az iskolában már ne bukdácsoljak, hanem a szakmunkásképző legjobb tanulója legyek. Hozzáteszem, ha eljön mellettem egy mosdatlan hajléktalan, adok háromszáz forintot. Korlátozottak a lehetőségeim, de soha nem szeretnék elfordulni az elesettektől – érvelt a fiatalember, aki már leérettségizett, és ősszel megkezdi egyetemi tanulmányait a tanítóképző szakon.
Alex szeretné felhívni rá a figyelmet, hogy kellő kitartással és segítséggel van kiút a nyomorból. A pénteki ünnepségre az egykori osztályfőnöke, Szalai Lászlóné Katika kísérte el, hogy a pedagógus láthassa: beérett a munkája gyümölcse.
A rendezvényről csupán egy igazán fontos ember hiányzott, persze igazoltan.
– A feleségem mindenórás a második közös gyermekünkkel. Én mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon otthon, az ünnepség után pedig sietek haza. Az ő első gyermekével együtt hamarosan három gyerekről kell gondoskodnom – fejezte be a leendő egyetemista.
