Könnyfakasztó, szüleik elvesztése után fogadta örökbe a saját kishúgát: "Gyerekkoromtól fogva tudtam, hogy velem fog élni"
Csak ők ketten maradtak egymásnak: nővére mindent megtesz a kislányét, akinek szülők nélkül kell felnőnie.
Mindössze hat hónap: ennyi telt el aközött, hogy egy tündéri kislány elveszítette az édesanyját, és az orvosok közölték, édesapjának mindössze hetei vannak hátra. A 12 éves lánykát most nővére neveli. Ő 23 éves, azaz szinte még maga is gyerek: nem gondolta, hogy ilyen hamar ilyen nagy felelősséget kell vállalnia, pláne nem szinte egyik napról a másikra. Fiatal kora ellenére nem felelőtlenkedhet, nem engedheti el magát, hiszen húgáért is felelősséggel tartozik.
Ezri Hart jelenleg a amerikai Vancouverben él: a fiatal lány tavasszal fogadta hivatalosan is örökbe húgát, a kiskamasz Braidyn Neefe-t, akivel édesanyjuk volt közös. A szeretett asszonyt azonban idén februárban elvesztették. Erikát stroke vitte el. Először tavaly decemberben kapott agyvérzést, majd idén. A második végzetesnek bizonyult. Ha nem lenne ez elég csapás a családnak, ugyancsak tavaly év vége felé Braidyn édesapjáról, Michaelről kiderült: rákos. Eleinte öt évet jósoltak neki az orvosok, később azonban látványosan elkezdett romlani az állapota. Jelenleg azt mondják a szakemberek: legfeljebb hetei lehetnek hátra, azaz ideje elbúcsúznia szeretteitől, elsősorban kislányától.
"Siratom az életem, ami már soha nem lehet az enyém"
A húgát örökbe fogadó Erzinek egyik pillanatról a másikra kellett átalakítania az életét, a mindennapjait. Noha már férjes asszony, még nem terveztek gyereket.
– Egy részem siratja az életem, ami már soha nem lehet az enyém, mindaz, amit terveztem. 23 vagyok, és tipikusan úgy élek, mint egy átlagos 23 éves. Most azonban semmit sem tehetek anélkül, hogy ne tervezzek azzal: gondját kell viselnem Braidynnek. A B-tervem megváltozott, amikor Michaelről kiderült, hogy évek helyett csak hetei vannak hátra. Igyekszem Braidynnek valamiféle biztonságot, normalitást biztosítani, hogy tervezhessünk a jövőre nézve – magyarázta Erzi, hozzátéve: noha most hirtelen jött, legbelül kiskora óta tudta, hogy egyszer eljön ez a pillanat.
A húgom 12 éves koromban született meg. Valahogy tudtam, hogy egyszer velem fog élni. Édesanyámnak nagyon rossz mentális egészsége volt. Az hittem, emiatt fogja elhagyni Braidynt, de végül elhunyt.
A családnak szomorú tervei vannak: adománygyűjtésbe kezdtek, hogy Braidyn a lehető legtöbb időt tölthessen az utolsó napokban az édesapjával, és a lehető legtöbb közös élményt gyűjtsék be ezen rövid idő alatt – ugyanakkor sajnos már most el kellett kezdeniük összerakni a pénzt a férfi temetésére is.
