„Üresség és fájdalom van bennünk” – megemlékeztek születésnapján az eltűnt győri villanyszerelőről
Mácsik Zoltán családja a mai napig képtelen elfogadni azt, ami a családapával történt. Próbálnak erősek maradni a tárgyalásokon, amin az a férfi áll előttünk, akit most Zoltán megölésével vádolnak. Ám mégis vannak olyan napok, amik ezeknél is rosszabbak, ilyen például a családapa születésnapja.
Felfoghatatlan az a fájdalom, amit az eltűnt győri villanyszerelő, Mácsik Zoltán családja érez. A férfinak 5 évvel ezelőtt veszett nyoma, amikor is találkozót beszélt meg egy vállalkozóval, É. Imrével, aki ellen jelenleg emberölés miatt folytatnak eljárást. Az üggyel járó terheket Zoltán felesége, Márti és egyetlen lányuk, Adri közösen próbálják túlélni, ám vannak olyan napok, melyek rosszabbak a többinél, ilyen például a családapa születésnapja…
Az egész család együtt ünnepelt
- Régen mindig együtt ünnepeltünk, összegyűlt az egész család
– kezdte lapunknak Adri. - Apu születésnapja most csütörtökön volt, amiről mi az elmúlt években ugyanúgy megemlékeztünk. Ilyenkor régen hatalmas bulit csaptunk, hiszen aput ünnepeltük meg a testvérét is, Jánost, aki két év különbséggel ugyanazon a napon és órában született meg. Illetve, mivel néhány nap különbséggel volt a házassági évfordulójuk is, így azt is belevettük az ünneplésbe.
Két tortát is felvágtak legutóbb
Adri visszaemlékezett az utolsó ilyen családi ünneplésre: mint mondta, sosem voltak boldogabbak.
- Akkor még mindenki életben volt
– utalt az utolsó szülinapi bulira. - Apa szülinapja volt az utolsó esemény, amikor mindannyian együtt voltunk. Mindenki eljött, nálunk ünnepeltünk. Azóta sok szerettünket elvesztettük. Általában apa főzött valamit vagy rendeltünk ételt. Ezúttal volt két torta, az egyik apának, a másik a házassági évfordulóra. Nagyon jó volt a hangulat, boldogok voltunk. Szerettük egymást és a családunkat.
Gyertyát gyújtanak a temetőben
Zoltán családja minden évben megemlékezik a férfi születésnapjáról eltűnése óta is.
- Gyertyát szoktunk gyújtani érte
– folytatta a lánya. - Minden szülinapján kimegyünk a temetőbe is. Apunak nincs nyughelye, de ilyenkor mindig a szülei sírjához megyünk, ahol a nagypapám, a nagymamám és az unokanővérem van eltemetve. Értük és apuért gyújtunk gyertyát. Egyszerűen nem lehet kifejezni, hogy mi van ilyenkor az emberben.
Üresség és fájdalom.
Ennyi év után már nem beszélünk ilyenekről, csak elmélkedünk. Én személy szerint várom, hogy apa szülinapja leteljen, de ez más ünnepekre is igaz, hiszen ilyenkor még jobban fáj az, hogy nincs velünk…
„Szerbusz, lánykám!”
Adri elmondása szerint ezeknél a családi eseményeknél a legfájóbb nekik az, hogy eszükbe jutnak az együtt töltött szép napok, közös emlékek.
- Apa minden nap velünk van. A fényképe ott van mindenhol a házban…
- meséli. - Ezeken a napokon mindig emlékek jutnak eszembe, mint például az, amikor apa horgászni volt. Jött haza és hozott haza halat. Megmutatta a kutyának, hogy „nézd mit fogtam!”, erre a kutya nevetségesen hátrahőkölt, mert megijedt a haltól. A szívünk megszakad. Eszembe jut, hogy mindig jött haza apa és jött oda hozzám, hogy „Szerbusz, lánykám! Hogy vagy? Imádlak!” Nincs szó, hogy mennyire hiányzik nekünk… - sírta el magát Adri.
Kísértetiesen hasonlít a két eltűnés
Ahogyan azt korábban a Bors megírta, először Orlik Vilmosnak veszett nyoma még 2015-ben Győrben, miután a gyanúsított É. Imre egy megadott címre rendelte. Akkor azt mondta neki, hogy egy harmadik félnek villanyszerelési munkát kell végeznie. A férfit másnap a családja már nem érte utol telefonon, amit nagyon furcsállottak. Ezután három és fél év múlva a szintén É. Imrének dolgozó 52 éves Mácsik Zoltánnak veszett nyoma, pontosan 2018. március 31-én, ugyanolyan rejtélyes körülmények között, mint Vilmosnak.
