Brüsszel retteg: hiába minden erőlködés, Lengyelországban a lengyel emberek fognak választani
Már most, előre magyarázzák az ellenzék vereségét.
Hónapok óta nem alszanak jól Brüsszelben, a lengyelországi választások közeledtével kiújultak a tavaly áprilisi szorongásos tünetek - írja a Mandiner.
Mi van, ha nyer a Jog és Igazságosság, vagyis a jelenlegi kormánypárt, és Mateusz Morawieckiék
folytatják azt a nemzeti, bevándorlás-ellenes politikát, amelyet Brüsszel sem Magyarország sem Lengyelország esetében nem néz jó szemmel?
Ráadásul a lengyelek feltétel nélküli támogatása is alábbhagyott az ukrán háborúval kapcsolatban, miután Kijev csúnyán betámadta őket az ukrán gabonaimport miatt.
A magyarországi választásokhoz hasonlóan a nyugati liberális média, és gyakorlatilag egész Brüsszel hónapok óta kampányol a lengyel kormány ellen. És persze már arra is megvan a forgatókönyv, mit mondanak, ha a kormány leváltásával mégsem jön el az a kánaáni állapot, amivel kecsegtetnek: a PiS-t le lehet váltani, de egy berögzött populista, nacionalista gondolkodásmódot nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.
A jól bevált (?) taktika
A különutas magyar külpolitika kezdetei óta kevesen lepődnek meg, amikor a nemzetközi sajtót olvasgatva újra és újra tendenciózus cikkekkel találkoznak a hazánkban uralkodó, „elnyomó”, „diktatórikus” rendszerről. Ezeket a cikkeket nem ritkán – s nem meglepő módon – a hazai ellenzék újságírói készítik az általuk lesújtónak látott magyarországi helyzetről.
A vasárnapi választás közeledtével egyre több ilyen cikk jutott ki a lengyel kormánynak is. Pár napja például két lengyel szakértő értekezett arról a New York Times hasábjain, hogy
a Jog és Igazságosság párt olyan irányba vitte el az országot, hogy azt egy ellenzéki győzelem se tudná már megmenteni.
De nem csak cikkeket, konkrét műsorokat is szentelnek tőlünk nyugatra a lengyel kormánypárt lejáratásának.
Az Euractiv a választás hetén tette közzé podcast műsorát, amelyet a műsorvezető azzal vezet be, hogy 1989 óta ez lehet a legfontosabb választás Lengyelországban, amikor eldől, mit akarnak az emberek: még jobban el akarnak távolodni a demokráciától és a jogállamiságtól, vagy egy demokratikusabb EU-barát utat választanak.
A videó leírásában hosszasan taglalják a 2015 óta hatalmon lévő Jog és Igazságosság párt bűneit, mint a nők reprodukciós jogainak csorbítása, az EU-tól való eltávolodás, és a média-cenzúra, ami befolyásolhatja a választások kimenetelét.
Kísérteties hasonlóságok a magyarországi helyzettel
De több nemzetközi portál is cikkezik arról „mi forog kockán” a lengyelországi választásokkal. A Bloomberg szerdai elemzésében arról ír, hogy „a nagyvárosokon kívül a nacionalista kormánypárt Európa-barát, liberális ellenfelei jelentős akadályokba ütköznek, hogy megváltoztassák az ország irányvonalát”. Vagyis, magyarra lefordítva, ugyanaz a „probléma”, mint Magyarországon:
vidéken az emberek elégedettek a kormánnyal, s úgy érzik, hogy jobban élnek, mint a korábbi kormányok idején.
A lap kitér arra is, hogy a lengyelországi választásokon az is eldől, hogy Európa képes-e továbbra is egységesen kiállni Ukrajna mellett.
„A Jog és Igazságosság harmadik ciklusa megszilárdítaná Lengyelország pozícióját az EU kínos csapatának tagjaként a NATO keleti szárnyán, Magyarországgal és most már Szlovákiával együtt, ahol a szeptember 30-i választásokon legtöbb szavazatot szerzett párt vezetője megígérte, leállítja az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat” – olvashatjuk a cikkben.
Ez csak néhány példa az elmúlt hetekben megjelent tömérdek lejártó cikk közül, amelyek igencsak hasonlítanak a magyar kormányt kritizáló korábbi írásokra.
De nem csak a média, a brüsszeli politikusok is kiveszik a részüket a lengyel kormány és a konzervatív lengyelek elleni harcból.
A magyar kormányhoz hasonlóan a lengyeleknek is van számos konfliktusuk az Európai Unió különféle intézményeivel a nekik járó uniós források kapcsán, amelyeket a jogállamiság helyzetére hivatkozva tartanak vissza tőlük. Ami azért is érdekes, mert a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform vezetője, Donald Tusk azt ígérte, megválasztása esetén azonnal megszerzi az uniós pénzeket,
ezzel is alátámasztva, hogy a pénzek nem jogállamisági, sokkal inkább politikai szimpátia alapján kerülnek kifizetésre.
Ugyanakkor magyar szempontból nem elhanyagolható, hogy Lengyelországgal lényegében osztozunk Brüsszel ellenszenvén, ahogy az is, hogy őket is ugyanúgy alkalmatlannak tartják egy demokratikus választás megszervezésére. A nyugat-európai országok sajtója egy része számára elképzelhetetlen, utópisztikus jelenség, hogy egy demokratikusan megválasztott kormány több cikluson keresztül képes legyen megőrizni a szavazói bizalmát, különösen, ha az egy nemzeti érdekek alapján kormányzó politikai párt, ilyenkor a különféle demokratikus megfigyelő bizottságok érkeznek a helyszínre, hogy leleplezzék a feltételezett csalásokat. Ennek szellemében az Európai Parlament nyáron teljes körű választási megfigyelőmisszió küldését kérte a lengyel választásokra.
A független szemlélődőnek nem éppen nevezhető zöldpárti Daniel Freund azt nyilatkozta:
„Komolyan lehet tartani attól, hogy a választás nem lesz szabad és tisztességes. Megdöbbentő, hogy aggódnunk kell a demokrácia helyzete miatt az egyik legnagyobb EU-tagállamban. A választási megfigyelőket nem lehet megúszni.”
Ezért fél(het) Brüsszel
Mindez jól mutatja, Brüsszel tényleg tart attól, hogy Magyarország és Szlovákia után Lengyelországban is győzhet a nemzeti oldal.
Bár a PiS győzelmi esélyei koránt sem egyértelműek, a nemzetközi tendenciákat figyelembe véve van mitől félnie a migrációpárti, a nemzeti érdekeket háttérbe szorítani kívánó, globalizációra törekvő Európának. Hiszen az utóbbi időben nem csak a renitensnek számító V4 országokban, de az unió többi részén is felerősödtek a migráció-ellenes, nemzeti hangok. Gondoljunk csak az Adf felemelkedésére, vagy az olasz és osztrák jobboldal népszerűsödésére.
Robert Fico szeptemberi győzelme után pedig igencsak nehéz dolga lesz az EU-nak, ha Lengyelországban is győz a migráció-, és egyre inkább háborúellenes oldal. Európában már a kétharmaddal megválasztott magyar Orbán kormánnyal sem tudnak mit kezdeni, amely fenntartások nélkül él a vétójogával, de Szlovákiával együtt
három ilyen ország már igen komoly fejfájást okozhat a brüsszeli politikai elitnek,
hiszen míg egy, esetleg két országtól meg lehet vonni a forrásokat és lehet feltételeket szabni, minél többen állnak ki a szuverenitás elsősége mellett, a migránskvóta és a háború finanszírozása ellen, annál nehezebb lesz elnyomni ezeket a hangokat.
