Exkluzív: Ezt üzente olvasóinknak a Nobel-díjas magyar kutató, Karikó Katalin
A friss Nobel-díjas kutató inspirálni akarja az embereket.
Nincs olyan Magyarországon - és az egész világon -, aki ne ismerné Karikó Katalin nevét. A biokémikusnak és kollégájának, Drew Weissmannak hétfőn ítélték oda az orvosi Nobel-díjat az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseikért. Azonban a világhírű tudós útja egyáltalán nem volt egyszerű, példátlan szorgalmával és lelkesedésével azonban sikerült legyőznie az elébe álló akadályokat.
Ahogyan arról a Bors is írt, ha valaki, akkor Karikó Katalin már egészen kisiskolás korától fogva a tudománynak élt: kisújszállási diákéveiben is keményen hajtott, felnőtteket meghazudtoló lelkesedéssel vetette bele magát a biológia tantárgy rejtelmeibe. Már ekkor is világos volt, hogy az akkori kislány nagy jövő előtt áll: általános iskolás és gimnáziumi tanulóként is sorra nyerte a díjakat a tantárgyból. Erőfeszítéseinek köszönhetően kiválóan végezte el a Szegedi Egyetem biológia karát, 1975 és 1978 között még ösztöndíjat is kapott, ekként kezdett bele 1978-ban első nagyszabású munkájába a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban.
Úgy tűnt, pályáját semmi nem törheti ketté: 1983-ban, szintén kitűnő eredménnyel doktorált.
Ennek ellenére 1985-ben mégis távozott az országból, a Kutatóközpontból ugyanis létszámcsökkentés miatt menesztették.
Katalin lelkesedése ekkor sem tört meg, számtalan munkahelyre pályázott, végül Amerikában kapott lehetőséget, ahova ki is költözött alig 3 éves lányával, Zsuzsannával és férjével, Francia Bélával.
Bár ekkor végre megkezdhette laboratóriumi kutatását az őt később világhírűvé tevő mRNS terén, az Egyesült Államokban sem volt fenékig tejfel az élete: szinte egész napját a laborban töltötte, de még otthon is pályázatokat írt és kutatásával foglalkozott. Annyit dolgozott ekkoriban, hogy későbbi elmondása alapján órabére nagyjából egy dollárra rúgott akkoriban.
Az első, mRNS-sel kapcsolatos pályázatát 1990-ben még elutasították, a koronavírus elterjedése után azonban mégis ő és társa fejlesztette ki az első, hatásos, mRNS-technikán alapuló vakcinát, a tízezrek életét követelő vírus ellen. A nevét akkor az egész világ megismerte, kemény munkáját pedig hétfőn Nobel-díjjal is elismerték.
Most azonban mégis azt üzente olvasóinknak: őt mások öröme élteti igazán
Annak örülök, hogy mások mennyire örülnek. Annak, hogy mennyien írnak, hogy milyen elszántak lettek és szorgalmasabban tanulnak és kitartóak lesznek ők is. Sokan érzik az inspirációt, hiszen egy ember közülük kitartott
– írta munkatársunknak a világhírű tudós.
