Az év hala: Özönlenek a szavazatok a réticsíkra
Több mint 800 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal Az év hala jelöltjeit mutatjuk be.
Immáron 14. alkalommal kerül sor Az év hala megválasztására. A Magyar Haltani Társaság hétfős elnöksége idén is három jelöltet állított: a gardát, a réticsíkot és a laposkeszeget.
– Néhány követelménynek meg kell felelnie az év halának. Csak olyan kopoltyús kerülhet a jelöltek közé, amely nem volt nevezve az elmúlt három-négy évben, illetve győztes sem volt. A másik fontos kritérium, hogy csak őshonos halra lehet szavazni – fogalmazott a Borsnak a Magyar Haltani Társaság elnöke, Nagy Sándor Alex, aki azt is elmondta: idén viszonylag könnyen kiválasztották a jelölteket. – A garda és a réticsík esetében nagy volt az összhang az elnökségben, már az első körben megkapta a többséget jelentő négy szavazatot, a laposkeszeg viszont csak a második körben dőlt el, igaz, akkor egyhangúlag, mind a hét elnökségi tag arra szavazott. Az elnök arról is szót ejtett, hogy egyre népszerűbb az emberek körében Az év hala-szavazás.
– Azt vettük észre, hogy az olyan halaknál aktívabbak az emberek, melyeket ismernek, szeretnek, esetleg fognak. Ilyen volt a 2017-es év hala, a harcsa, 2018-ban a balin vagy 2020-ban süllő. De az idei jelöltekre is szép számmal érkeznek a szavazatok. Érdekes, de toronymagasan a réticsík vezet – tette hozzá Nagy Sándor Alex.
Az év hala-voksolással az a célja a Magyar Haltani Társaságnak, hogy megismerjék és vigyázzanak az emberek az őshonos halfajtákra.
– Bár nem kifejezetten a horgászok által kedvelt halakra lehet az idén szavazni, mégis azt vettük észre, nagy az érdeklődés irántuk. Nagy népszerűségnek örvend a Mit fogtam? rovatunk is. A pecások folyamatosan küldik be hozzánk a képeket, mi pedig mindegyikre válaszolunk is – zárta a Magyar Haltani Társaság elnöke, aki hozzátette: szavazni december 31-e délig lehet.
Íme a jelöltek
1. Garda
A garda hosszan megnyúlt, oldalról erőteljesen lapított, ezüstös csillogású halunk. Relatíve nagyobb termetű, akár 30-40, egyes példányaik akár az 50 cm-es testhosszt is elérhetik. Jellegzetessége, hogy feje aránylag kicsi, szemei pedig kifejezetten nagyok. Szája felső állású, ivadékként főleg planktonikus szervezetekkel, felnőtt korábban pedig a vízfelszínre hulló rovarokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Jellegzetes a hátúszója, mely igen kicsi és rövid, emellett majd a faroknyélen helyezkedik el, a mellúszója pedig kifejezetten hosszú, általában túlér a hátúszó tövén. Hazánkban leginkább a bő vizű folyók (pl. Duna, Rába, Ipoly, Dráva, Tisza, Bodrog) dévér-, olykor márnazónájában, és nagyobb tavainkban (Balaton) találkozhatunk vele. A garda horgászati jelentősége igen csekély, húsa szálkás, de kimondottan finom ízű, jelentősége az utóbbi két évtizedben tovább csökkent, azelőtt viszont a tihanyiak „kenyérhalaként” szolgált. A hazai horgászrekord 1,05 kg.
2. Réticsík
Hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású, ajkain összesen 10 bajuszszál található. Apró pikkelyei alig észrevehetők, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg. Apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves törmeléket is fogyaszt. A vízszabályozást megelőzően olyannyira gyakori volt hazánkban, hogy a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével. A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Korábban időjósnak is tartották, mivel a vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és gyakran a felszínre úszik levegőért.
3. Laposkeszeg
Megnyúlt testalkatú, alacsony hátú, oldalról erősen lapított testű pontyfélénk, amely a hazai keszegek közt egyedülálló testformájáról kapta a nevét. Legközelebbi rokonától, a bagolykeszegtől szemének kisebb mérete és enyhén felső állású szája különbözteti meg. A többi keszegfajunkhoz képest hosszú farok alatti úszója is lényeges megkülönböztető jegy. Színe ezüstösen fénylő, pikkelyeinek mérete a testen felfelé haladva csökken. Testmérete legfeljebb 35 centiméter, de a kisebb példányok jellemzőbbek. Élőhely tekintetében főleg a nagyobb folyók dévérzónáját részesíti előnyben, így a Duna és a Tisza vízrendszerében egyaránt megtalálható. Állóvízhez alkalmazkodott állományai a Balatonban is megtalálhatóak. Táplálék tekintetében planktonevő, főleg a felső vízrétegekben táplálkozik, így a horgászzsákmányban csak ritka vendégként szerepel, célzottan nem gyakran horgásznak rá. Húsa a többi keszegfélééhez hasonlóan jó ízű, de szálkás. A hivatalos hazai horgászrekord 1 kg.
