A stressznek tudta be tüneteit, 1 évet adtak az orvosok a gyógyíthatatlan beteg Melindának
Forgács Melinda 11 éve lesújtó diagnózist kapott: egy ritka, gyógyíthatatlan betegségben, pulmonalis hypertoniában szenved. A betegség a szívet, a tüdőt és az ereket érinti. Melindának az orvosok azt mondták, hogy 1 éve lehet hátra, szóval írjon bakancslistát.
Forgács Melinda kálváriája egy kétoldali tüdőembóliával kezdődött, amit azóta sem tudnak az orvosok, hogy mi okozhatta. Melinda tüdejének bal fele ekkor elhalt, így onnantól fogva a légszomj, a fulladás és a gyengeség már az élete része volt. Itt azonban nem ért véget a baj: A fiatal lány eleinte az egyetemi stressznek tudta be erőtlenségét, a gyorsabb pulzust és fulladást, ám kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj. Melindát pár nappal a huszadik születésnapja előtt egy súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel, pulmonalis hypertoniával diagnosztizálták, ami egy súlyos, krónikus és gyógyíthatatlan betegség. Ilyenkor a szív és a tüdő közötti kisvérkörben a vérnyomás megemelkedik.
„Azt mondták, hogy írjak bakancslistát"
Melinda korábban még sosem hallott erről a ritka betegségről, így fogalma sem volt, hogy mivel áll szemben.
Az első kérdésem az volt, hogy ezzel a betegséggel, meddig lehet élni? Az orvosom erre rám nézett, megfogta a kezem és annyit mondott, a jelenlegi állapotom alapján azt mondhatja, talán 1 évem lehet hátra. Tanácsolta, hogy írjak egy bakancslistát és próbáljam valóra váltani a vágyaim
– kezdett bele történetébe a Borsnak Melinda, akit teljesen letaglózott a diagnózis, hiszen pár nap múlva töltötte volna be a huszadik életévét.
– Az első gondolatom az volt, hogy abbahagyom a főiskolát és amennyi pénzem csak van elutazom és megpróbálok annyi mindent látni világból ez alatt az egy év alatt, amennyit csak tudok – mesélte Melinda, akit végül a szülei meggyőztek, hogy ne adja fel gyerekkori álmát, miszerint dietetikus lesz.
Úgy voltam vele, ha végül letelik az időm mielőtt teljesíthettem volna az álmaim, akkor is elmondhatom: legalább én megpróbáltam és nem adtam fel
– részletezte.
Amszterdamban tulipánhagymát venni, a Vörös-tengerben búvárkodni...
A lista lényege nem az volt, hogy minél hosszabb legyen, hanem hogy teljesíthető álmok szerepeljenek rajta egy krónikus betegséggel együtt is.
A diagnóziskor egyből az jutott eszembe, hogy mennyi minden van a világban amit még nem láttam, és amit szerettem volna még életemben megnézni, vagy megtapasztalni
– Az ember, amikor azt hiszi korlátlan ideje van a Földön és mindig lesz ahhoz elég fizikuma, hogy teljesítse az álmait, hajlamos arra, hogy sok minden mást helyezzen az álmai elé. Én is főiskolára jártam, igyekeztem megalapozni a jövőm, de az, hogy ilyen hamar véget érhet minden amiről álmodtam, kijózanító volt – fejtette ki Melinda, aki a listával ösztönzi magát, amiről már számtalan úti célját kipipálta. Így lett Melindának két tacskója is, így utazott el Londonba, ment fel az Eiffel toronyba, vett tulipánhagymát Amszterdamban és búvárkodott a Vörös-tengerben.
Mire feleszméltem már a diplomaosztómra készültem, és ma már 11 évvel éltem túl az akkori várható diagnózist
– mondta el Melinda a csodával határos eredményt.
"Igyekszem úgy élni az életem, hogy méltó legyek az ajándékba kapott évekre"
Melinda szakemberek segítségével ma már feldolgozta betegségének árnyoldalait, és a lesújtó diagnózis már felszabadító a számára, sok segítséget kapott a Tüdőér egylettől. Úgy érzi, hogy így a jelenben élhet, hiszen az elképzelt jövő csak egy illúzió és valójában senki nem tudhatja, hogy mennyi ideje van hátra.
Legtöbbünk álmodik karrierről, családról, boldog nyugdíjas évekről. Ha viszont valami rávilágít bennünket arra, hogy talán ez a jövő nem következik be, az elsőre lesújtó. Tudom, hogy valószínűleg ezzel a betegséggel nem fogok tudni olyan hosszú életet élni, mint szeretnék, de merem azért tervezni a jövőt, hiszen éppen azért tartok most is ott ahol
– vallott őszintén Melinda, akinek bár a betegsége gyógyíthatatlan a családja, párja és a folyamatos tanulás motiválja, ahogyan a hála is, amivel minden következő nap elé néz.
