Szívszorító volt látni a család és az osztálytársak, barátok megrendülését. A kamasz hamvait hófehér urnában, közel ezer gyászoló gyűrűjében helyezték örök nyugalomra.
Feketekabátos, néma, egy szál fehér rózsát szorongató emberek hosszú sora ballagott összetörten pénteken kora délután a sümegi temető felé. Itt helyezték ugyanis örök nyugalomra G. Pistit, azt a 16 éves kamaszt, akit zaklatók és bántalmazók kergettek öngyilkosságba november 6-án.
- Tudtuk, hogy sokan lesznek, de ilyen sok embert még nem láttam! Az biztos, hogy szomorú ügy. Szegény szülők, azóta olyanok, mint az élőhalottak
- mondta egy idős, környékbeli asszony, aki maga is Pityu gyászszertartására érkezett:
- Bár nem ismerem őket személyesen, de ilyet, amin most az a család átmegy, egyetlen szülőnek vagy nagyszülőnek sem szabadna átélnie. Én magam is nagymama vagyok, az unokám ismerte is Pistit. Ezért én is eljöttem, és hoztam egy szál fehér rózsát
- mutatta a kezében szorongatott, fekete szalaggal átkötött rózsát.
A temető előtt már fél órával a délután egy órakor kezdődő szertartás előtt rengetegen voltak, idősek, fiatalok, barátok és ismeretlenek hosszú sora sétált a ravatalozó felé.
Csupán páran sugdolóztak a sorban, jobbára a kamaszok is néma csendben, egymásba kapaszkodva, könnyes arccal lépkedtek a zokogó család után, miközben a temetői dolgozók egymás után hordták a hófehér koszorúkat.
Bár maga a szertartás egy szívszorító harangszóval időben elkezdődött, az emberek végeláthatatlan sorának ekkor sem szakadt vége: még jó tíz perccel később is érkeztek gyászolók, akik szinte az egész temető területét megtöltötték.
- Szerintem ezren is voltak. A barátok, osztálytársak és iskolatársak is mind eljöttek, ahogy láttam, még az iskola igazgatója is itt van
- mondta munkatársunknak az egyik kamaszfiú, Pityu iskolatársa.
A tragikus sorsú fiatalt hófehér urnában helyezték örök nyugalomra végül, a sír mellett álló, zokogó családtagok pedig egymásba karolva próbálták túlélni a pokoli perceket.
A szertartást végző kántor tolmácsolta az összetört család kívánságát: nem szerették volna, ha személyesen odamennek hozzájuk részvétet nyilvánítani.
Így a tolongó százak egymás után, tiszteletteljes csendben helyezték hófehér rózsáikat a két kocsival odahordott több tucat fehér koszorú tetejére. A család ezután nem bírta tovább: egymásra támaszkodva, zokogva elsétáltak a sírtól, míg az osztálytársak és a barátok szipogva, könnyes arccal, egymást támogatva álltak a temető kapuja előtt.
- Pityu mindig mosolygott, próbált akkor is vidám lenni, amikor legbelül fájt neki. Sokkal több és szebb évet érdemelt volna, mert egy tiszta lelkű srác volt
- szögezte le az egyik ismerőse.
A szertartáson a biztonsági szolgálat és a polgárőrség emberei is részt vettek, ez nem lehet véletlen:
- Szerintem tartottak attól, hogy idejönnek a zaklató srácok rokonai vagy ők maguk, és abból balhé lesz
- vélekedett egy kamaszlány.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt.
