„Boldog voltam, mert éreztem, hogy ott van velem” – Szerelme halála óta a temetőben is ünnepli a karácsonyt Tibor
Nincs olyan nap, hogy Tibor ne emlékezne elhunyt kedvesére, és nem lesz ez másként idén karácsonykor sem.
Korábban már írtunk Tiborról, arról a nógrádi édesapáról, aki tragikus hirtelenséggel vesztette el szerelmét, három gyermeke édesanyját. Kedvese, Renike halála óta Tiborral megfordult a világ: megélte a legnagyobb mélységeket és nehézségeket, de talpra állt és azóta rászorulók álmait váltja valóra.
A fiatal édesanyát egy évvel ezelőtt kegyetlen betegség ragadta el családjától. Renike alig múlt húszéves, amikor megtámadta egy nagyon ritka kór: embrionális rhabdomyosarcoma. A betegség általában gyerekkorban jelentkezik, de ahogy párja, Tibor vélekedik: nincsenek véletlenek.
Úgy gondolja, Renike testébe egy gonosz szellem költözött és az betegítette meg.
Az édesanya az utolsó pillanatig kitartott és halála napjáig másoknak adott erőt. Ezt a példát követi párja, Tibor, aki azóta emberek ezreinek segít és ad erőt különösen mély és megindító írásaival, tanácsaival vagy akár egy jó szóval és öleléssel. Tibor megosztotta lapunkkal, hogy telnek náluk az ünnepek, mióta gyermekei édesanyja nem lehet velük.
Tudtam, hogy mindenből az első lesz a legnehezebb: névnap, születésnapok, ünnepek, de legfőképpen a karácsony. Kissé félve indultam el, de tettem a dolgomat, szinte ugyanúgy, mint azelőtt. Kiválasztottam egy fát, de éreztem, hogy kell még egy másik is, Neki, a temetőbe, természetesen fehér. Ezt díszítettem fel először. A díszek és a fények, mind, mind rózsaszín, az ő kedvence, ahogy az enyémmé is vált már. Elkészültem és kicsit remegő lélekkel, pár könnycseppel néztem milyen csodás lett az ő kis fája. Tudom hihetetlen, de boldog voltam, mert éreztem, hogy ott van velem.
A család számára már hagyománnyá vált, hogy díszítés közben a Karácsonyi regét hallgatják és közösen varázsolják ünnepivé a házat és a lelküket is. Három közös gyermekükön kívül Tibor nagy fia és lánya, valamint Renike testvére is velük tölti az ünnepeket, nagy szeretetben és összetartásban. Boldogok vagyunk, emlékezünk és érzünk, és tudom, hogy egyszerre és ugyanazt, sokszor szavak nélkül. Meleg van és ragyognak a fények, ahogyan a lelkünk is, mert bár a szemünk vak ehhez, de Renike ugyanúgy velünk volt, velünk van.
Tibor számára mindennél többet ér, hogy láthatja gyermekei szemében az örömöt és a boldogságot, amikor megkeresik a fa alatt, mit hozott nekik a Jézuska.
A boldogság minden formája és árnyalata ott ragyog ilyenkor az arcukon. Nézem őket, életem legszebb, legcsodálatosabb ajándékait, akiket ő adott nekem, gondoskodva arról, hogy nekem minden nap karácsonyom lehessen. Kicsit másképpen, de ugyanúgy együtt
- zárja a beszélgetést az édesapa, majd elmondja, náluk idén is ugyanaz lesz a prioritás, mint a korábbi években: örömöt szerezni és boldogságot adni.
