"Meli nélkül pokol az ünnep" – unokája tartja életben a várpalotai horrorbaleset áldozatának édesanyját
Melániát ittas sofőr vitte a halálba, majd magára hagyta. Édesanyja első karácsonyát tölti lánya nélkül. Mint mondta: élete legpokolibb ünnepe elé néz a család.
A karácsony hagyományosan a szeretet ünnepe, ahol a család együtt lehet, közösen díszítik a fát és boldog ajándékozással ünnepelnek. Sajnos azonban Sujbertné Margit számára az idei karácsony korántsem a felhőtlen ünneplésről fog szólni, éppen ellenkezőleg: élete legnehezebb ünnepe elé néz. Ez ugyanis az első év, amit tragikus módon elhunyt, imádott lánya nélkül kell töltenie.
Mint arról a Bors is írt, a 24 éves Sujbert Melánia március 18-án szenvedett halálos balesetet Ősi és Várpalota között, miután a kocsit vezető K. Kristóf részegen lesodródott az útról, és egy fának csapódott. Bár a férfi és barátja, H. László karcolásokkal megúszták a történteket, Meli kirepült az autóból, és életveszélyesen megsérült.
A két férfi ezután viszont hátborzongató dolgot tett: nemhogy segítséget nem hívtak, de még a kiérkező és segíteni vágyó autósoknak, rendőröknek, mentősöknek és tűzoltóknak is letagadták azt, hogy egy harmadik személy is velük utazott.
A haldokló Meliániára így végül csak a tűzoltók találtak rá, aki ugyan még élt, de később belehalt a súlyos sérüléseibe.
Meli anyukája már ekkor is tudta: lánya aznap betegeskedett, így csak egy pizzabárba ugrott le barátnőjével, ahonnan korán haza akart jönni. Ekkor ajánlotta fel a két férfi, hogy hazaviszik őt a nő másfél kilométerrel arrébb lévő otthonáig. Azonban ezen túlhaladtak, és Sujbertné Margit állítja: lánya kérlelte Kristófot és Lászlót, hogy tegyék ki, mikor pedig ezt nem teljesítették, megpróbált kiszabadulni kiszabadulni az autóból. A szakértők azóta megerősítették, hogy Meli ajtaja valóban nyitva volt a baleset előtt, míg a rendőrség ittas állapotban elkövetett járművezetés és segítségnyújtás elmulasztása miatt indított eljárást.
Margit és a Sujbert család élete Meli halála óta kettétört, mint mondta, életük már sosem lesz ugyan olyan. Most újabb próbatétel előtt állnak, az első karácsonyt ünneplik Meli nélkül:
Most a szeretetről van szó, mert a karácsony nem a fadíszítés vagy az ajándékozás, hanem a szeretet. Mi pedig ezt tudtuk igazán: szeretni egymást. Meli egy angyalnak született ebbe a családba, most is az. De Meli nélkül pokol az ünnep és soha többé nem lesz ugyanolyan
– mondta elcsukló hangon a Borsnak Margit.
Hozzátette, hogy a gyermek elvesztésénál nagyobb fájdalmat elképzelni sem tud:
Aki ezt nem élte át, nem tudhatja, milyen ez: egy rémálom, aminek nincs vége. Mert más, ha a szülő hal meg, és más, ha a gyerek. Az, amikor az ember a gyermekét a koporsóban látja...nem lehet leírni a fájdalmat. Minden nap mindenemben érzem Melit, a lelkét, a lenyomatát
– szögezte le könnyezve a megtört anya.
A család szinte minden nap kilátogat a temetőbe Meli sírjához, így karácsonykor is:
Mindig megyünk a sírhoz, vasárnap, hétfő, szerda, péntek, ott vagyunk kint és gyertyát gyújtunk. Viszünk színes teamécsest is
– hajtotta le a fejét a gyászoló édesanya. Mivel a lánya haláláért felelősek eddig nem bűnhődtek meg tettükért, egyetlen gyógyír van a benne zajló pokolra: nyolcéves unokája.
Meli nem csak a kislányom, hanem a gyönyörűségem, a mindenem, a barátnőm is volt. Egyetlen gyógyszerem van, akit úgy hívnak: Eliot. Ő a nyolc éves unokám, a neve annyit jelent: Isten ajándéka. Ő tart életben, külön öröm, hogy a nevét Meli adta. Hála Istennek, hogy ő velem van
– szögezte le.
