„Normális, hogy így érzek? Féltékeny vagyok, amiért a lányom boldog a barátjával!”
Ahelyett, hogy örült volna a lánya boldogságának az anya, inkább elkeseredett, amiért rá így már kevesebb idő jut majd.
A Sun tanácsadó rovatához fordult dilemmájával egy elkeseredett, egyedülálló anyuka. A 48 éves asszony férje már több, mint egy évtizede elhunyt: a tragédia következtében a kapcsolata csak még szorosabbá vált a lányával, egyetlen gyermekével, ám minden megváltozott, amikor a 23 éves, fiatal nő bemutatta neki a 25 éves barátját. Az anyuka ugyanis ahelyett, hogy együtt örült volna a gyerekével, féltékeny lett, mivel ráébredt, mostantól a lányának kevesebb ideje jut majd rá.
Találkoztam a barátjával és kedvesnek tűnik. Szégyenemre azonban elöntött a féltékenység, és nagyon felzaklattam a lányomat is az önző reakciómmal
- írta meg levelében az édesanya, aki természetesen azt szeretné, hogy a gyereke boldog legyen, és semmiképpen sem szeretné visszatartani őt, ugyanakkor fogalma sincs, miképpen tudna felülkerekedni az érzésein.
Bocsánatot kértem a lányomtól, de még mindig félek attól, hogy mostantól minden szabadidejét és a szabadságát is a barátjával tölti majd helyettem, ez pedig megrémít
- tette hozzá az üzenet végén az asszony.
A Sun tanácsadója, Deidre válaszában megnyugtatta az édesanyát, hogy a reakciója teljesen normális, és biztató, amiért magától felismerte, változtatnia kell mindezen. Levelében arra biztatta a nőt, nézzen magába és próbálja meg felismerni, honnan eredhet a félelme.
Érdemes lenne megvizsgálni, hátha a féltékenységed az elhagyástól való félelmedben gyökerezik. A férjed halála miatti sokk után talán attól tartasz, hogy a lányodat is elveszíted?
- vetette fel Deidre, majd azt tanácsolta az asszonynak, próbáljon meg új érdeklődési kört és barátokat szerezni, és kevésbé a lányától függeni.
