Síron túli üzenet: "amikor ezt nézed, én már halott vagyok"

Egy rákos nő úgy döntött, kezébe veszi élete - és halála - irányítását és elutazott a svájci Dignitashoz, ahol egy szívszorító videóüzenetet hagyott hátra. Paola Marra szerdán hunyt el a svájci klinikán, mell- és bélrákkal küzdve. 

Halála előtt a zeneipar és a jótékonysági szektor egykori dolgozója összefogott Rankin fotóssal, hogy beszéljen a haldoklásról, és sürgesse a politikusokat, hogy változtassák meg az Egyesült Királyság jelenlegi „kegyetlen törvényét”, amely kriminalizálja az eutanáziát.

Egy csütörtökön bemutatott filmben ezt mondta: "Amikor ezt nézed, én már halott vagyok. Úgy döntöttem, hogy segítséget kérek a halálhoz, mert nem engedem, hogy egy halálos betegség diktálja létezésem feltételeit. A fájdalom és a szenvedés elviselhetetlen. Ez a méltóság lassú eróziója, a függetlenség elvesztése, mindannak a megszüntetése, amiért az életet élni érdemes."

"Az asszisztált halál nem a feladásról szól. Valójában az irányítás visszaszerzéséről szól. Nem a halálról, hanem a méltóságról szól. Arról szól, hogy az embereknek jogot adunk arra, hogy a saját feltételeik szerint, együttérzéssel és tisztelettel fejezzék be szenvedésüket. Ha ezt nézed, én már halott vagyok. De ha ezt nézed, az segíthet megváltoztatni az asszisztált haldoklással kapcsolatos törvényeket."

Marra asszony a Westminsterben működő pártvezetőknek írt nyílt levelében azt mondta, hogy a hatályos törvények miatt egyedül kellett a Dignitashoz utaznia, mert nem akarta, hogy szeretteit "a rendőrség kihallgassa vagy bajba keveredjenek".

A kanadai, aki több mint 30 éve élt Londonban, ezt írta: "Neheztelek, hogy nincs választásom. Szerintem ez igazságtalan és kegyetlen. És oly sok haldoklót, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy 15 000 fontot fizessenek a Dignitasnak, ez a kegyetlen törvény a fájdalmas halál elviselésére kényszeríti, vagy arra készteti őket, hogy kioltsák az életüket."

A fotós, Rankin elmondta, hogy karácsonykor találkozott Marrával egy projekt során, és a padlóra került a története miatt. Azt mondta: "Úgy éreztem, meg akarok mutatni valakit, aki nem öngyilkos. Nem volt depressziós, nem volt boldogtalan, nem volt olyan, aki nem szereti az életét. Nagyon szerette az életét, és nagyon akarta, hogy az élete jelentsen valamit. Az utolsó kérés című filmnek tágabb célja van. Ezekkel a fotókkal és ezzel a filmmel azt akartuk hangsúlyozni, hogy szükség van a jogszabályok megváltoztatására."