„Egy nagy fényességet láttam és hallottam a hatalmas robajt” – túlélte a vonatgázolást, elveszítette a lábát, de ez sem törte meg a 4 gyerekes anyát
Marika olyan testi és lelki megpróbáltatásokon ment keresztül, ami ép ésszel felfoghatatlan, mégis képes volt talpon maradni. Az édesanyának igen szomorú sors jutott, ám ő némán tűri, amit rámértek. Egyetlen vágya csak annyi, hogy hazavihesse súlyos beteg kisfiát.
Doszkocs Mária élete maga a küzdelem, tragédiák egész sora árnyékolja be életét. A családanya túlélt egy szörnyű vonatszerencsétlenséget, melyben elveszítette lábát és szerelmét, majd született egy beteg gyermeke. Ezzel nem értek véget a megpróbáltatásai, mert volt férje, aki gyermekei apja bántalmazta családját és most rákos a párja, ami miatt ideiglenesen kénytelen volt bentlakásos intézménybe adni a 32 éves, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekét, Józsikát. Más ember fele ennyi borzalomba is belerokkant volna, de Marika művégtaggal is úgy fut felnőtt testbe zárt gyermeke után, mint egy zerge.
A nő nem hajlandó lemondani fiáról, ám jelenlegi élethelyzete miatt jobbnak látta, ha Józsika bentlakásos intézménybe kerül. Marika most lapunknak mesélt drámai helyzetéről, és arról, hogy bár életét jelenleg is számtalan szörnyűség nehezíti, vissza szeretné kapni szeretett fiát.
Életem során sok mindent megéltem
— kezd történetébe Marika, aki három egészséges gyermeket is szült, ám a negyedik gyermeke vélhetően egy orvosi műhiba miatt sérülten született. Józsika 32 éves, ám még ma is gyermek, aki mindenben segítségre szorul.
Mikor Józsika világra jött, az utolsó pillanatban kapták el, még mielőtt a padlóra zuhant volna. Vélhetően ekkor sérült meg
— mesélte Marika, aki később egyedül maradt 3 kiskorú gyermekkel, mert a gyerekek édesapja tűrhetetlen módon viselkedett a családdal, így Maaz édesanya jobbnak látta, ha egyedül marad velük. Ekkor érte a családot egy újabb tragédia: elveszítették szeretett családi házukat, így Marika a 3 gyermekkel albérletbe kényszerült.
Voltak nagyon nehéz pillanatok az életünkben. Emlékszem, volt egy kisbolt a házunk alatt, ahol egy kedves eladó mindig adott hitelt, mert sokszor kenyérre sem jutott
— emlékezik vissza Marika, aki minisztériumi dolgozóként még kitüntetést is kapott annak idején, mert számtalan embernek nyújtott támogató kezet úgy, hogy ő maga is segítségre szorult.
Marika a nehéz időkben alkalmanként bentlakásos intézménybe adta gyermekét, amit nagyon nehezen élt meg, ám tudta, gyermeke ezekben az időkben ott jobb helyen van. Az anyuka hosszú évekkel ezelőtt szörnyű balesetet élt túl, ám elveszítette lábát.
Az autónk megállt egy vasúti átjárón és nem indult. Mikor megpróbáltunk kiszállni, hogy letoljuk az autót, de ahogy szálltam ki, már csak egy nagy fényességet láttam, hallottam a hatalmas robajt és azt, hogy kürtöl ez a hatalmas monstrum
— emlékszik vissza Marika a végzetes balesetre, ahol életre szóló testi és lelki sérüléseket szenvedett: akkori vőlegénye szörnyethalt a balesetben, Marika pedig elveszítette lábát, így fiatal felnőtt kora óta művégtaggal éli mindennapjait.
Mikor magamhoz tértem, próbáltam felállni, de nem sikerült. Ekkor vettem észre, hogy a lábamat térdnél gyakorlatilag semmi sem tartja ott
— idézte fel a tragédia körülményeit az asszony, akit nemrég újabb próbatétel elé állított az élet. Marikának lett egy új párja, ekkor Józsikát is újra magukhoz tudták venni, ám a sors újra közbeszólt.
Sándor rákos lett és most én ápolom, amikor itthon van. A szívem szakadt meg, de Józsikát újra otthonba kellett adni
— osztotta meg a Borssal az édesanya, aki jelenleg párjával Szegeden él albérletben.
Sándor a betegsége miatt elveszítette állását, így nehéz helyzetbe kerültek. A szerető édesanya amikor csak tudja látogatja vagy hazaviszi beteg gyermekét, ám borzasztóan fáj neki, hogy jelenlegi albérletükbe véglegesen nem viheti haza Józsikát.
Most azért harcolok, hogy szerezzek egy önkormányzati lakást, ahová hazahozhatom a kisfiam
— zárja reményteljesen Marika, aki addig nem nyugszik, míg el nem éri célját és haza nem viszi gyermekét.
