Több mint 800 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal az általános haltilalommal foglalkozunk.
Nagy visszhangot váltott ki a Bors május eleji cikke, melyben Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy szerinte el kellene törölni a májusi pontytilalmat. Úgy vélte, nincs olyan természetes víz hazánkban, ahol a pontytilalmat megszüntetnék, akkor ugyanis számottevő károkozás érné az állományt.
Ha betartjuk a méret- és súlykorlátozásokat és az esetleg kijelölt ívóhelyek védelmét, azzal egyet tudnék érteni, de annak, hogy országosan megtiltjuk a ponty fogását, sajnos nincs gyakorlati jelentősége
– fogalmazott május elején lapunknak Lévai Ferenc.
A Bors ezzel kapcsolatban megkereste Dérer Istvánt, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnökhelyettesét, az Országos Horgászszervezeti Központ (OHSZK) főigazgatóját.
A MOHOSZ nem tervezi az általános pontytilalom általános eltörlését
– mondta lapunknak a főigazgató. – Ugyanakkor azzal én is egyet tudok érteni, hogy többek között a klímaváltozás hatásai okán a klasszikus májusi tilalom, sőt a legtöbb halgazdálkodási vízterület ökológiai állapota, lehetőségei ismeretében maga a pontytilalom már nem feltétlenül indokolt. Hozzátenném azt is, hogy az városi legenda, hogy a kihelyezett pontyok nem szaporodóképesek, sajnos a körülményekkel van a gond, nem velük. Magát a tilalmi időt egyébként a halgazdálkodó saját hatáskörében meghosszabbíthatja, vagy a halgazdálkodási hatóság felé kérelmezheti a tilalom rövidítését, illetve akár a tilalom alól történő teljes felmentést is, tehát a jelenlegi jogszabályi környezet is alkalmas a változtatásokra. Hangsúlyozni szeretném, nem azzal van a baj, hogy nem ívik a hal, hanem inkább azzal, hogy nem nő fel az ivadék, de már akár az ikrakeléssel is sok helyen súlyos problémák vannak. Egy felelős halgazdálkodó horgászszervezet tudja, hogy alkalmas-e a vízterülete a természetes szaporulat biztosítására, és ha igen a válasz, akkor kötelessége óvni a felnövekvő pontygenerációkat. Ha pedig szakmailag megalapozottan nemleges a válasz, akkor jöhet a tilalmi mentesítés – mondta Dérer István.
A MOHOSZ elnökhelyettese kérésünkre arról is beszélt, hogy az Agrárminisztériummal és számos külső szakemberrel együtt jelenleg is vizsgálják az egyes tilalmi idők helyzetét, azok távlati áthelyezését. Azt a jövőben sem a jogszabály fogja előírni, hogy a Balatonon, a Dunán vagy a Tiszán mikor lehessen vagy éppen ne lehessen pontyra horgászni, erre megmaradnak majd az említett helyspecifikus lehetőségek.
Egy biztos: jövőre még biztosan nem változnak a tilalmi szabályok
– fogalmazott Dérer István.
Lévai Ferenc korábban azt is megemlítette, hogy a MOHOSZ adatai alapján körülbelül 5000 tonna halat helyeznek ki utánpótlás céljából a horgásztavakba, holtágakba és az élő vizekbe a Balatonnal együtt. Ez fedezi a horgászok által kifogott 4500-5000 tonna halat.
– Ez szintén igaz, ettől függetlenül nem versenyezhetünk a természettel.
Például a Dunán vagy a Tiszán egy-egy sikeres ívás többévnyi haltelepítéssel ér fel,
de itt például a vízszintek kérdése is kulcskérdés egy-egy ilyen időszakban. Van még egy komoly negatív változó is, s mivel csak a kárókatonák kártétele is bőven meghaladja a horgászfogást, így már a telepítési-fogási egyenleg oldaláról nem is olyan kedvező a kép. Jól látszik, hogy a felelős halgazdálkodásra nagy szükség van és az említett kártételek mellett is tagadhatatlan eredmény, hogy ma már több hal kerül a vizeinkbe, mint amennyi az elvitel.
Szerintem fontos üzenet, hogy központilag már nem kívánjuk tovább korlátozni a horgász halelviteli lehetőségeit, ezzel is ösztönözve őket a minőségi magyar hal, mint egészséges táplálékforrás fogyasztására.