„Mama kétszer is életet adott nekem” – lánya életét mentette meg Erika
Egy édesanya igazi szuperhős: tanít, nevel, bátorít, vigasztal, ápol és védőhálót emel gyermeke köré féltő szeretetével. Persze vannak édesanyák, akik egy kicsivel nehezebb feladatot kapnak a sorstól. Ők a szuperhősök szuperhősei: ilyen Erika is, aki saját veséjét, ezáltal egy második életet adott lányának Katának.
Kata és Erika minden évben egyszerre ünneplik az anyák napját és Kata második születésnapját, ugyanis, ahogy Kata mondja: 13 évvel ezelőtt édesanyja újra szülte őt. Katáról 2004-ben, 37 évesen derült ki, hogy vesebeteg, majd 2011-ben már annyira rosszak voltak az eredményei, hogy választania kellett: élete végéig tartó dializálás, vagy egy donorvese...
Kata és Erika pont olyan, mint két barátnő, akik nagyon hasonlítanak egymásra: árad belőlük a pozitív energia és a jó humor. A mosolygós páros kapcsolata mindig is baráti volt, sőt még a legnehezebb időkre is úgy emlékeznek vissza, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Katáról 2004-ben derült ki, hogy vesebeteg, néhány év múlva pedig rosszabbodni kezdett az állapota.
Mikor karácsony előtt behívott az orvos, rögtön tudtam, hogy baj van. Mama azonnal mondta, hogy ő odaadja a veséjét, de én annyira féltettem, hogy hallani sem akartam róla
– emlékezik vissza Kata, akinek mindössze 3 hete volt arra, hogy meghozza élete legnehezebb döntését.
Számomra ez egy pillanatig nem volt kérdés. Egy édesanya bármire képes a gyermekéért!
– állítja Erika, aki ezalatt átesett egy átfogó kivizsgáláson, melyen kiderült, tökéletes donorvesének.
Végül meggyőztek arról, hogy ez lesz a legjobb számomra. Azóta van itt bent, a hasüregemben ez a vendégmunkás, akit csak krumplinak hívunk, hiszen pont úgy néz ki
– viccelődik Kata, aki édesanyjával együtt a kórházi időszakot is pozitívan élte meg. Kata és Erika bevallása szerint a kórházba is mosolyogva és félelem nélkül léptek be, sőt, úgy érezték magukat, mintha csak egy közös „nyaralásra” jöttek volna el. Amikor a folyosón nevetgéltek, rájuk is szólt a portás, hogy véget ért a látogatási idő. Anya és lánya majd kipukkant a nevetéstől, majd közölték, hogy bizony őket holnap műtik. A portás alig akart hinni a fülének.
Izgultunk, de nem féltünk egy pillanatig sem. Száz százalékban megbíztunk Kata orvosában
– idézi fel Erika, aki a felépülésük után, lányával közösen, szinte azonnal belefogott egy alapítvány létrehozásába, melynek célja, hogy gyakorlati információkkal lássák el a transzplantációra váró párosokat. Merj adni, merj kapni! Ez az Átszervezés elnevezésű alapítványuk mottója.
Én szerencsés vagyok, hogy van egy ilyen szuper mamám, egy igazi házi hősöm, de nem mindenki az. A vérségi rokonság egyáltalán nem garancia
– magyarázza Kata, aki szerint a legnehezebb az, hogy a beteg elfogadja a számára felajánlott szervet. Katának több barátja is ajánlott fel vesét, ám Kata úgy érzi, tőlük még nehezebb szívvel tudta volna elfogadni, hiszen ahogy fogalmaz: a mama azért mégis csak a mama.
Minden évben anyák napja körül elutazunk mamával valahová, ilyenkor ünnepeljük meg a második születésnapomat is
– meséli Kata, aki hálás a sorsnak, hogy édesanyja még 80 évesen is rendkívüli frissességnek örvend, így sok minőségi időt tudnak együtt tölteni.
