Müller Péter: Kérdésessé vált az egész emberiség léte vagy nemléte
Müller Péterről köztudott, hogy nem foglalkozik pártpolitikával, a világ és benne hazánk sorsának alakulása azonban nem hagyja hidegen. A gyengeség vétek, ezt tanulta nem evilági mesterétől a Kossuth-díjas író. Pünkösd alkalmából interjút adott a Borsnak.
Bors: Veszélyes időket élünk. Egy egész tudományág, a kollapszológia, azaz összeomlás-kutatás foglalkozik vele. Nehéz most kiigazodni, mi történik, kinek van igaza. Ön hogyan látja most az emberiség és benne hazánk sorsát?
Müller Péter (MP): Kimondok olyasmit, amit még sose írtam le és mondtam ki. Ezt az én tanítómesterem mondta régen és én sem értettem sokáig. Ezen érdemes eltűnődni: „a gyengeség vétek”. Ezt én magamévá tettem. Az emberi természet isteni és erős. Most az a nagy sorskérdés, hogy folytatódik-e a homo sapiens története a Földön. Háborúk mindig voltak, én is átéltem egy összeomlást…
Most más lelkiállapot van, mert az atomkorszakban vált kérdésessé az egész emberiség léte vagy nemléte.
Sokáig úgy tűnt, hogy vissza lehet gyömöszölni a szellemet a palackba, de most nem úgy tűnik. Ez egy új tapasztalat, akkor is, ha valaki szembenéz vele, de arra is hat, aki szemellenzős, mint a ló.
Bors: Ez ijesztően hangzik. Mit tehet az ember ebben a helyzetben?
MP: Én azt tapasztaltam, hogy ebben a létállapotban egyre többen szembesülnek a sorsukkal, önmagukkal, másokkal, és ez roppant katartikusan jön a felszínre. És jó, ha feljön. Senkire nem támaszkodhat az ember ebben az informatikai zűrzavarban, ahol egymás mellett van Buddha és a sarki k*rva hirdetése: „Öt percre vagy a boldogságtól”, mondja egyik is, másik is, de micsoda különbség! És neked választanod kell, kit követsz.
Bors: Hogyan választhat jól az ember?
MP: Mindenkiben van egy intuitív képesség, amivel a maga számára meg tudja ítélni, mi jó vagy nem jó. Ott, a lelke mélyén ezt mindenki tudja. Az információáradatban rendkívül fontos, hogy ne a külvilág által befolyásolt, zűrzavaros, tudatlan ember legyél, hanem önmagad. III. Richárd azt mondja Shakespeare darabjában: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.” Ez is egy döntés, de ha nem mondjuk ki, akkor is döntünk, mindannyian.
Bors: Te sosem politizáltál, most mégis fogadtál az otthonodban két politikust: Szentkirályi Alexandra főpolgármester jelöltet, később Nyitrai Zsoltot, a miniszterelnök főtanácsadóját. Miért?
MP: Szentkirályi Alexandra a kampánykörútja során Zuglóban járva keresett fel engem. Világ életemben Zuglóban laktam, számomra fontos Zugló és Budapest jövője. Nagyon értelmes, jól érvelő, tiszta gondolkodású nőt ismertem meg Alexandrában, sok törekvésével egyetértek. Nem mellesleg roppant csinos is. Nyitrai Zsolt pedig a Gondosórát hozta el nekem, amit én zseniális találmánynak tartok és fantasztikusan jó, hogy a 65 éven felüliek kapnak egy ilyen ingyenes szolgáltatást, ami vigyáz ránk. Aki egyedül él vagy egyedül hagyja el az otthonát, annak mindenképp érdemes viselnie, de talán legjobb, ha mindig viseli az ember. Egy gombnyomással segítséget hívhat, és nemcsak akkor, ha rosszul lesz, hanem akkor is, ha bármilyen bajba kerül. Ahogy hallottam, már több életet megmentett és minden egyes emberélet fontos.
Bors: Említetted, hogy a döntéseinkben legjobb, ha önmagunkra hallgatunk, de ez nagyon nehéz, amikor mindenki ígér fűt-fát. Hogyan igazodjunk el?
MP: Én nem azt nézem, ki mit ígér, hanem azt, ki mit csinál. A világ nemcsak bomlóban, de spirituálisan felemelkedőben van, kérdés, megéri-e az emberiség ezt. A mostani egy katartikus állapot, aminek mindig az a lényege, hogy döntened kell: felfelé szállsz vagy lefelé zuhansz. Csak azt mondhatom, amit Madách: Ember, küzdj, és bízva bízzál.
Most nagyobb a tét, mint valaha: világháború vagy szellemi felemelkedés? Ha engem kérdezel, én biztos az utóbbira szavazok.
Bors: A legnagyobb tét, a legfőbb kérdés napjainkban: háború vagy béke? Te hogyan látod?
MP: Nem jó hírek érkeznek, amikor nyugati politikusok arról beszélnek, hogy nagy hatótávolságú fegyvereket kell küldeni a háborúba vagy akár katonákat, ezzel csak kiszélesítik a háborút. Kritikus a világ állapota és a hírekből nem nagyon tudunk meg semmit, a hadijelentéseket mindenki a maga javára írja. A Szemenszedett igazság című darabomban van egy monológ, amiben elhangzik:
önmagunknak nemcsak kémei, hanem tökéletes ellen kémei is vagyunk, és nem azt gondoljuk, amit gondolunk.
Nagyjából ez megy. Senki nem tudja, ebből mi lesz, minden élet fel van kavarva, ezt most mindannyian átéljük. Én mindennap két órát meditálok és kizárom a külvilágot.
Bors: Pünkösd jön, a szentlélek kiáradása. Mit értsünk ezalatt manapság?
MP: "Sanctus spiritus", ezt fordították tévesen szentléleknek, de nem lélekről van szó, mert az is mulandó. Itt a szent szellemről van szó. A lélekben benne van a szenvedély, az akarat, az érzelmek, az önzés, még bizonyos fokig a mentális képességek is. Jobb lenne, ha a világ értené, hogy a szent szellem mindannyiunkban benne él és mindennel egyek vagyunk. Ha ezt értenék az emberek, akkor nem lenne ilyen szeretetlenség, ennyi gyűlölködés, ellenségeskedés. És főleg félelem. Az ember elfeledkezett valamiről, ami nagyon fontos. A szeretetről, ami olyan állapota az emberi lénynek, amiben minden benne van. Baromi jó lenne egy olyan világban élni – és néha az ember ideig-óráig ezt átéli –, ahol szeretet van és nincs önzés, féltékenység, harag, gyűlölet. Fogalmam sincs, mi lesz, átadom az irányítást a Teremtőmnek.
