„Libabőrös lettem, amikor anyu szelleme rám ordított” - szülei halála óta különös dolgokat tapasztal Elvira
Az egész életét megváltoztatták Verebes Elvirának a szülei, amikor örökbe fogadták. Amióta elhunytak, úgy érzi, mintha a szellemük óvná őt. A 44 éves pápai nő a szülei halála óta különös dolgokat tapasztal az otthonában.
Amíg nem fogadták örökbe, nehéz élete volt Verebes Elvirának. A pápai nő árvaházban nevelkedett, és hiába voltak körülötte a sorstársai, egyedül érezte magát – mígnem 4 évesen szülőkre talált. Hatalmasat fordult vele az élet: nemcsak otthonra, hivatásra és szeretetre talált, hanem törődésre is – a szülei halálával viszont utóbbi nem szűnt meg. Úgy gondolja: szüleinek szelleme még mindig vele van és őrangyalként vigyáz rá.
Elvira kislány volt, amikor 7 évesen a fogadott nagymamájának szobájában ismerte fel először különleges képességét: látja a szellemeket.
– A nagyi szobájában aludtam. Éjjelenként sokszor arra ébredtem, mintha valaki mezítláb járkálna a szőnyegen. Hallottam a puha lépteit egy szellemnek, de nem ijedtem meg tőle – kezdte el mesélni a Borsnak Elvira.
Az ápolónő szerint az élet egy örökös körforgás, és okkal létezhetnek szellemek.
– Kell egy bizonyos időszak, amíg át tudnak kelni a halottak lelkei. Utána szerintem kell egy kis idő, mire újra le tudnak születni a Földre – vélekedett. Úgy gondolja, a lélek kiválasztja a családját még jóval azelőtt, mielőtt a Földre születne.
– Én kiválasztottam a szüleimet, azért fogadtak örökbe. Ebben biztos vagyok – húzta alá rögtön az elején, hozzátéve: a szülei és közte olyan különleges kapcsolat alakult ki, hogy haláluk után is érzi a jelenlétüket az otthonában.
Ezt először akkor vette észre, amikor az édesanyja hunyt el három évvel ezelőtt, 2021-ben.
Anyukám Alzheimer-kórban szenvedett. Itthon ápoltuk apával, mert akkor volt a Covid. Apa idős volt, és nem engedték volna be a fertőzésveszély miatt a kórházba. Anyu már ordibált, nem emlékezett ránk, nem volt jól és apa kórházba akarta vitetni, de végül elvetettük ezt az ötletet, így itthon halt meg
– idézte fel Elvira.
Évek teltek el, mire anyukája szellemként visszatért hozzá, pont akkor, amikor az édesapja az ajkai kórházba került. Haldoklott.
– Tavaly kétszer is arra riadtam fel, hogy anya a nevemen szólít. Először kedvesen szólt hozzám, de másodjára rám ordított. Libabőrös lettem. Szerintem így akarta jelezni, hogy fogadjam el, apa nemsokára meghal. Segített feldolgozni az elvesztése gondolatát. Utána apát elvitte magával a túlvilágra, novemberben hunyt el tüdőgyulladásban – idézte fel szomorúan.
„Talán vigyáznak rám”
Elvira továbbra is a szülei házában él, és az utóbbi két hétben, május eleje óta különös dolgokat tapasztal.
Újabban úgy érzem, mintha mindig lenne valaki itt a házban. Nem látom, csak mintha elsuhanna mellettem, vagy odakapom a fejemet, de nincs ott senki.
– árulta el a nő, aki szerint a szülei lelkei bolyonganak a házban.
A szellemeiknek szerinte különleges szerep juthatott: a lelkek figyelmeztetni akarják őt.
– Talán vigyáznak rám, nagyon szerettük egymást. Ikerházban lakok, és itt lakik az unokatesóm, és szerintem apu attól is fél, hogy elrontja a műszaki dolgait. Apu konfliktuskezelő volt, nem vitázott sose. Nem szerette, hogy a szomszédban lakik az unokatesóm. Ő hozzáfér a közös műhelyhez, ezért is aggódhat szerintem. Lehet jelezni próbál, hogy figyeljük a dolgait, amit a Földön hagyott. Vagy csak vigyáz rám alapból? Nem tudom. Mindenesetre jól esik, hogy velem vannak, így könnyebb feldolgozni, hogy átléptek egy másik világba – zárta szavait Elvira.
