Szentesi vonatbaleset: „Jártunk a helyszínen, és valami nem stimmel!” - kétségek gyötrik az elhunyt sofőr lányát
Ketten ültek abban az autóban, ami vonattal ütközött Szentesnél. A jármű utasai: Ernő és Erzsébet a helyszínen meghaltak. A családapa után három gyermeke maradt magára, akik most már csak egymásra számíthatnak.
- Mi már csak egymásra számíthatunk – kezdte lapunknak Pintérné Farkas Anita, annak a családapának a középső lánya, aki július 24-én este a mellette ülő rokonával ráhajtott Szentes közelében a sínekre, ahol az éppen érkező vonattal összeütköztek. Ernő és Erzsébet a helyszínen meghaltak. A férfi lánya lapunknak mesélte el a baleset részleteit, hogy tisztázza a sajtóban megjelent híreket.
Tisztázni szeretném a történteket. Szerdán(július 24.) este mi lefeküdtünk aludni, előtte délután édesapám hazajött a munkából, elment a nagynénjéhez, aki végül vele utazott. Céges autó volt nála, azzal nem közlekedhet, de volt egy Citroënje (ezzel történt a baleset), amit egy másikra váltás miatt nekünk akart adni közös autónak. Végül a nővéremé lett, mivel kétszemélyes volt és nekem gyerekeim vannak, ezért nem tudtam volna használni.
- kezdte el mesélni Anita a történetet, aki azt is elmond a Borsnak, hogy az édesapja megkérte az egyik gyermekét, hogy vigye el neki az autót, mert el akartak menni egy forgalmiért Paksra.
- A testvérem levitte neki a nagynénjéhez, ahogy kérte, ott kocsit cseréltek és apuék elindultak. - fejtette ki Anita, aki szerint este tíz óra körül már a rendőrség ébresztette őket, mondván, hogy nagy baj történt.
Kimentem és közölte velem, hogy baleset érte apáékat. Eléggé kiborult a család. Másnap felhívtuk a rendőrséget, elmondták, hogy mi történt és apa személyes tárgyait vissza adták nekünk.
Az, hogy a nővérem hibáztatta magát az egy téves információ, a rokonok rosszul tudták,
azonban az igaz, hogy inzulinos cukros és vérnyomásos volt, gyógyszert szedett folyamatosan, de napi száz kilométert levezetett, mert vidékez dolgozott. Nehézgépkezelő volt, reggeltől estig, markolóban ült. Tehát a betegsége nem volt hatással a balesetre. Illetve az autó is tökéletes műszaki állapotban volt, ő soha nem indult el úgy autóval, hogy annak valami baja van. - nyomatékosította a gyászoló nő.
Ernő három gyermeket hagyott magára, akik korábban az édesanyjukat is elvesztették.
Az édesanyánk négy évvel ezelőtt meghalt. Apukám azóta nagyon figyelt mindenre, mert tudta, hogy nekünk már csak ő van. Nagyon körültekintő volt, mindig lassan vezetett.
Megmondom őszintén kimentünk a baleset helyszínére. Elvileg 57-tel ment a vonat. Apukám fékezés nélkül ráhajtott a sínekre, akkor meg kellett látnia a vonatot, hogyha ezzel a sebességgel jön felé. Átért volna előtte, ha fékezés nélkül megy.
Szerintük, ha valójában ennyivel ment volna a vonat, akkor a sínnek nem csak az első két métere sérül meg.
A vonat maga alá gyűrte, felkapta és vitte tovább. Ha ennyivel megy a vonat, amit mondanak, akkor nem kapja fel, hanem tolja maga előtt. Így valami nem stimmel! Ráadásul az egyik az egyik járókelő azt nyilatkozta, hogy nem is dudált a vonat. Szerintünk sokkal többel ment a vonat… megpróbáltunk onnan menni, ahonnan apa. Teljesen el kell menni a sínig, hogy az belátható legyen, gondolom az alapsebességgel ráhajtott, de amikor kibukkant a vonat a kanyarból, már nem tudott annyira felgyorsulni, hogy átérjen. Valamennyire biztos, hogy át akart érni, hiszen az autó közepét kapta el.
- gondolkodott hangosan Anita, aki a családjával próbálja feldolgozni a tragédiát.
Hárman maradtunk. Anya és apa elment és nagyszülők sincsenek. Mi már csak egymásra számíthatunk!
- zárta.
