Munkahelyi balesetben elhunyt Petrovics János olimpikon ökölvívó. A sportoló bontási munkálatokban vett részt a hévízi Aqua Hotelben, amikor egy fal rádőlt. Mónika, az élettársa szívbemarkoló részleteket mesélt a Borsnak a tragédia körülményeiről.
Petrovics János, a barcelonai olimpián részt vett ökölvívót bántotta, hogy hosszú évek óta nem szerveznek neki meccseket, így a szeretett sportága már nem biztosított a számára megélhetést. Eredetileg géplakatosnak tanult, de a szakmájában egy percet sem dolgozott, ezért kénytelen volt segédmunkásnak szegődni. Július 8-án, hétfőn ennek következtében vesztette életét, mindössze 53 évesen. Mónika, a bokszoló élettársa a könnyeivel küszködve nyilatkozott lapunknak.
14 évig éltünk együtt, nagy szerelemben. Ugyan nem kötöttünk házasságot, de minden tekintetben az élettársam volt. Bármiben számíthattunk egymásra. Hétfő reggel hat órakor indultam otthonról munkába, előtte persze mint mindig, János megfőzte a kávémat. Amikor kiértem a házból az utcára, Jani még kilépett az erkélyre, hogy integessünk egymásnak. Utánam is szólt, hogy majd telefonál, de nem telefonált
– mondta a gyászoló élettárs, és hozzátette: János vállalkozó főnöke több brigádot foglalkoztat.
- János eredetileg nem is abba a csapatba tartozott, amelyikkel tegnap dolgozni ment, de valamiért a munkát átszervezték. Így került a hotel bontására – csuklott el Mónika hangja.
Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy elvesztettem a páromat. Persze, már voltam bent a rendőrségen, ahol megtudtam, teljes körű boncolásra lesz szükség, de csak néhány nap múlva végzik el. Ki kell deríteniük, hogy János pontosan milyen sérüléseket szenvedett, és mi okozta a halálát. Várom az értesítést a boncmestertől, hogy mikor mehetek János ruháiért, és mikor mikor búcsúzhatok el Jánostól. A rendőr nagyon emberségesen mondta, hogy nem javasolja, hogy megnézzem a halott élettársamat, de én látni szeretném
– mondta Mónika, aki Jani egyik barátjától tudta meg, hogy a szerelme nincs többé.
- Felhívott Messengeren, és azonnal megkérdezte, hol vagyok. Mondtam, dolgozom. Furcsa volt neki, hogy a hangomon semmi szomorúságot nem érzékelt, ezért közölte, úgy véli, hogy nem tudok semmit. János ezzel az ismerősével azt tervezte, hogy a közel jövőben kimegy Hollandiába, mert ott jól lehet keresni az építkezéseken. Szeretett volna Zalaegerszegen egy garzonlakást vásárolni, hogy ne kelljen albérletet fizetnünk – magyarázta Mónika, aki kedden (július 9.) reggel, 9 órakor kapta meg a rendőrségen János személyes holmiját.
- Átadták Jani telefonját, a szemüvegtokját, a nyakláncát, az iratait. A táskáját még nem. Abba csomagoltam neki rántott húsos szendvicset és paradicsomot, hogy legyen nála étel – zokogott az élettárs.
Az asszony a tragédia után beszélt a kedvese egyik kollégájával.
- János munkatársa felmászott a létrára, majd néhány pillanattal később, az 5 méter hosszú, 50 centiméter vastag betontömb megindult. A kollégának sikerült leugrania, a törmelékek viszont a páromat maguk alá temették.
- János egy rendkívül jólelkű ember volt.
Az utolsó ezer forintját is odaadta, és ez szó szerint megtörtént. A múltkor az egyik közért előtt egy koldus kért tőle pénzt, ő pedig gondolkodás nélkül segített,
mondván, másnap úgyis dolgozni megy és kap pénzt, miközben aznapra még van otthon étele – idézte fel a megható történetet Mónika.
- Jani vágyott tanítványokra, és értett is a gyerekekhez. Úgy érzem, emiatt is nézték ki a termekből az edzők, mert zavarta őket, hogy a fiatalok nem értük, hanem Petrovics Jánosért, az olimpikonért rajonganak. Az irigység hajtotta őket – mesélte az asszony.
A rendőrség szakértők bevonásával vizsgálja a baleset körülményeit.