Emléktáblát állítottak a Miskolcon elégetett boszorkányoknak
Rengeteg népi hiedelemben megjelennek mágikus alakok, köztük a boszorkányok is. Magyarországon is több boszorkányper folyt, az egyik leghíresebb Miskolcon történt. Az igrici boszorkányok emlékét már egy emléktábla is őrzi, hála két fiatal művésznek.
Két miskolci származású fiatal, Kazsimér Soma költő és K. Takács Márton fotográfus-képzőművész nemrég egy művészeti akció keretében helyezett el emléktáblát Miskolcon négy kivégzett nő nevével és az évszámmal. Az eseményről videót is készítettek, egyfajta road movie-t az odavezető útról, majd a tábla elhelyezéséről, amit végül a Búza téri Coop üzlet hátsó épületfalára ragasztottak.
A mi életünkben, mindennapjainkban, fiatalságunkban fontos szerepet töltött be ez a hely, hisz jelenleg Volán pályaudvar, ahol gyakran búcsúztunk az esti bulik után az utolsó éjszakai busznál a környező településeken élő barátainktól, vagy indultunk mi magunk is innen meglátogatni őket. Ez a kettősség, ez a disszonancia fogott meg minket, és az már nyolc éve is biztos volt, hogy a tér ezen aspektusát is valamilyen módon szeretnénk jelölni a területen. Emléket állítani azoknak, akiket kitakartak, de éppúgy részei a tér történetének
– mondták a művészek a Qubitnek.
A két fiatal már korábban is foglalkozott a történelem fiktív oldalával: a legendák, mítoszok, mondák különös alakjaival. Lidércek, rémek, vérfarkasok is előfordultak már náluk, ám ennek a négy nőnek a története igaz és még a részletek is valamennyire ismertek:
- Miskolczon, 1717 november hó 29-én tartott törvényes ülésben tárgyaltatott Lengyel Tamásné Virág Kata, Gombos Györgyné Tót Anna, Szász Györgyné Kasza Sára és Tóth Istvánné Sigó Kata pere, a kik bűvös-bájos igriczi boszorkány asszonyoknak mondatnak. A három elsőbb nevezettel mi történt, nem tudatik. De Sigó Kata hóhér által való megsütögettetésre és azután eleven megégetésre itéltetett. – írja a Magyarországi boszorkányperek oklevéltára című, 1910-ben megjelent MTA-kötet.
A per megindítása után állítólag két esküdt utazott Igricibe, hogy tanúkat keressenek a négy gyanúsított ellen. Összesen 19 vallomást jegyeztek le, a tanúknak három, jól irányzott kérdésre kellett válaszolnia. Ezekben a vallomásokban a legkülönbözőbb képtelen dolgokkal gyanúsították meg szegény asszonyokat. Állítólag ökröket babonáztak meg, embereket nyergeltek fel, testileg és lelkileg megrontották a lakosokat, egy férfit pedig 10 nap némaságra ítéltek. Tót Anna unokáját 1768-ban szintén máglyán égették el boszorkányság miatt.
Az utolsó boszorkányper Miskolcon
Az utolsó boszorkányper 1933. október 17-én tartották Miskolcon. Elek Károlynét, egy 68 éves hernádkércsi asszonyt vádolt meg két falubelije boszorkánysággal, de egyébként is, mindenki boszorkánynak csúfolta őt a településen. Farkas Gyula és felesége vádolták meg az idős asszonyt. Sőt, Farkas meg is fenyegette a nőt, hogyha rontással próbálkozik nála, akkor agyonüti. A férj azt panaszolta a testületnek, hogy Elek Károlyné megjelent a feleségének álmában egyszer kutya, másszor pedig csikó képében. A felesége is megerősítette a férj vallomását, sőt hozzátette, hogy bizony őt a kutya és a csikó többször lerángatta az ágyáról és a földhöz csapkodta. Ezután pedig egy földöntúli erő kihívta a kapuhoz, ahol Elek Károlyné állt, aki őt nézte. Az eset után el is menekültek Hernádkércsről. A történtek után Miskolcra költöztek és azóta a rontás is elmúlt. A bíróság minden körülményt gondosan figyelembe vett, így Farkas Bélát becsületsértés miatt 10 pengőre, feleségét 15 pengőre bűntette, ennek végrehajtását azonban három évre felfüggesztette.
