Alapjaiban írja majd át a gondolkodásunkat.
Az ember csupán töredékét ismeri mindannak, ami a végtelen univerzumban létezik. Jóllehet hajlamosak vagyunk arra, hogy azt gondoljuk magunkról, hogy mindentudók vagyunk, az ismereteink korlátozottak. Sok embertársunk például kategorikusan kijelenti, hogy az univerzumban nem lehet élet a Földön kívül, holott csak egy egészen kicsi porszem vagyunk egy hatalmas, végtelen kiterjedésű világegyetemben. De nemcsak a földönkívüli életről tudunk vajmi keveset, hanem arról is, hogy miképpen működik a kozmosz. Sőt, a saját bolygónk történetében is vannak homályos foltok.
Még az Apollo-11 hozott jelentős mennyiségű mintát a Holdról, amelyeket a tudósok azóta is vizsgálnak. Nagyon sok tudományos következtetést sikerült már levonni ezekből a leletekből, és segített megérteni a tudósoknak azt, hogy milyen a Hold felszíni szerkezete, sőt most abban is kiindulási alapot adott, hogy hogyan keletkezhetett. A mintákon ugyanis olyan pormaradványokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy hosszú évmilliókig egy hatalmas magma-óceán hömpölygött az égitesünkön. Gondoljunk csak bele, micsoda látvány lehetett ez a Földről nézve!
Ebből azonban a tudósok fontos következtetésre jutottak a Föld történetével kapcsolatban is. Most ugyanis úgy gondolják, hogy egy ősbolygó csapódhatott a Földbe sok-sok millió évvel ezelőtt, aminek hatására a Földből is leváltak darabok, illetve az ősbolygó is darabjaira hullott. Ennek a hatalmas erejű ütközésnek következtében darabkák hagyták el a légterünket, majd összeálltak, formálódtak, és létrejött a Hold - írja a The Sun.
Néhányan azonban aggódni kezdtek. Ha tehát korábban már csapódott be egy ősbolygó a Földbe, és a dinoszauruszokat is egy hatalmas meteor pusztította ki, akkor félő, hogy időszerű egy újabb végzetes égitest becsapódása is.