„Talán nem leszek ott a lányaim esküvőjén” – szívfacsaró hírt kapott Katalin, kiújult a daganata
Nagy Katalin a nevében is hordozza azt az erőt és nagyságot, amire a sors kiválasztotta. A kétgyermekes édesanya egyszer már legyőzte a mellrákot, egy kontrollvizsgálat azonban rossz híreket hozott, újabb harc elé állítva az édesanyát. Katalinnak másodjára is szembe kell néznie azzal, amitől mindenki retteg: a rákkal.
A villám nem csap kétszer ugyanarra a helyre – tartja a mondás, ez azonban olykor-olykor mégis megtörténik. Nagy Katalin erre az egyik élő példa, hiszen a kétgyermekes édesanyánál két éve fedezték fel az orvosok a mellrákot. Ahogy arról a Bors is beszámolt, akkor legyőzte a kórt és hogy ne kelljen abban a félelemben élnie, hogy visszatérnek a rákos sejtek, úgy döntött, mindkét mellét leoperáltatja, az egészségeset is. A baj mégis megtörtént: hiába minden elővigyázatosság, a rendszeres szűrések és az odafigyelés, Katalinnak melldaganat áttétje lett.
„Hogy mondjam el a lányaimnak, hogy Anyának lehet, hogy el kell mennie…?”
Katalin az elmúlt években abban a tudatban élhette az életét, hogy egy valódi ráktúlélő, aki mindent megtett, hogy ne adjon több esélyt a betegségnek. Épp ezért zuhant össze körülötte a világ, amikor kiderült, hogy melldaganat áttétje van.
A férjem mondta el sírva, ő látta meg a leletet. Teljesen összeomlottam. Hogy mondjam el azoknak, akiknek fontos vagyok? Mi lesz a gyermekeimmel? Mit sem sejtenek, miközben lehet, hogy Anyának el kell mennie…A szívem megszakadt, nem tudtam elhinni, hiszen már nincs is mellem, ami áttétet adhatna
– mesélt a szörnyű pillanatról Katalin a Borsnak, akiről egy januári kontroll vizsgálaton derült ki, hogy visszatért szervezetébe a szörnyű kór.
– Mielőtt nagyobb levegőt vehettem volna, elhittem volna, hogy minden rendben, jött az újabb diagnózis. Úgy éreztem nem bírok hazajönni a lányokhoz, mert beleszakad a szívem, lelkem. Másodjára is megtörténik velem az, amitől mindenki retteg, RÁK. Csak most áttéttel. Átverve éreztem magam, csalódott voltam. Tényleg velem történik? Meghalok? Istenem, a lányaim! – sorolta a gondolatokat az édesanya, amik ilyenkor egy daganatos beteg fejében cikáznak. Katalin először a tagadás fázisába lépett és egész addig tévedésnek ítélte a diagnózist, míg egy másodvélemény meg nem erősítette: tényleg melldaganat áttét, ami nagyon ritka esetekben fordul elő azoknál, akik már levetették a melleiket. Katalin egy az ilyen ritka esetek közül.
„Csak nézzenek fel az égre és én onnan vigyázok majd rájuk”
Elkezdtem temetni magam, a férjemnek át akartam adni mindent a gyerekekkel kapcsolatban. Ovit-sulit, hogy intézze, etetés, öltöztetés, miképp legyen majd a lányok szalagtűzője, esküvője. Hogy mindig mondja el nekik, hogy én itt leszek, beszéljenek hozzám és mennyire sajnálom, hogy nem lehetek velük ezeken a napokon. Csak nézzenek fel az égre és én onnan vigyázok majd rájuk
– részletezte az édesanya, aki ebben az időszakban ruhát is csak úgy vásárolt magának, hogy ha ő már nem lesz, az jó legyen a nővérére is. Eljött a műtét napja, majd kiderült, hogy 4 nyirokcsomóból 3-ban áttét van Katalin szervezetében, így jött a kemoterápia.
– Kétségek között őrlődtem. Nem akartam a kemoterápiát, de végül megbékélt a lelkem. Eldöntöttem, hogy vállalom, hiszem, hogy minden az érdekemet szolgálja. Elmondtuk a gyerekeknek a saját szintjükön, hogy sokat leszek otthon, gyenge leszek és kopasz – mesélt a betegség egyik legnehezebb részéről az anyuka, hiszen két csodálatos kislánya végignézte már egyszer az édesanya harcát.
„Hálás vagyok a ráknak, mert általa hiszek a csodákban, az életben...”
A tagadás és a kétségbeesés után azonban új irányt vett Katalin életútja: az édesanya a holisztikus gyógyulásban hisz, azaz tudja, hogy a lélek gyógyulásán keresztül tud gyógyulni a test. Ezt szem előtt tartva elkezdte gyógyítani lelki sebeit, traumáit és valósággal újjászületett.
– Ha ez a sok rossz nincs, sosem tudom meg, mennyi erő lakozik bennem. Jobb, csendesebb, elfogadóbb, hálásabb ember lettem, aki tele van sebekkel, de még több hálával. Már nincs bennem kétely, hogy meg fogok gyógyulni. A lányaimmal és a nővéremmel is szorosabb lett a viszonyom, ők a tanítóim, akiktől rengeteg szeretet kapok. A férjemnek végtelenül hálás vagyok, aki segít nekem mindenben. Megtaláltam a saját utamat a gyógyuláshoz, hogy lelkileg-testileg is egyensúlyban lehessek – részletezte Katalin, aki már nem harcol a dolgok ellen, hiszi, hogy minden érte történik.
Meggyógyulok, tudom! A Nő nem a melleitől lesz nő. A nőiség belülről fakad. A lélek gyógyulása pedig ugyanolyan fontos, mint a testé, mert egy daganat vagy genetika, vagy külső hatások vagy lelki okok miatt alakul ki
– zárta gondolatait Katalin, aki könyvet szeretne írni tapasztalatairól, melynek bevételéből egy olyan szervezetet szeretne létrehozni, ami együtt, párhuzamosan támogatja a daganatos betegek testi és lelki gyógyulását. Hiszi, hogy ez sikerülni is fog, hiszen előtte nincs lehetetlen. Bár a sugárkezelés még hátra van, Katalin tudja, hogy ahogy egyszer már meggyógyult, most is meg fog és boldogan élhet családja körében.
