Végső búcsút vettek Kozma Imrétől - fotók
Végső búcsút vettek Kozma Imre katolikus paptól, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alapító elnökétől péntek délután a budapesti Szent István-bazilikában.
Az október 17-én elhunyt irgalmasrendi szerzetest családtagjai, egyházi vezetők, a kormány több tagja, a Máltai Lovagrend tagjai, a zugligeti plébániatemplom közössége, magyar és külföldi segélyszervezetek képviselői, a betegápoló irgalmasrend tajgai, tisztelői és követői kísérték utolsó útjára a zsúfolásig megtelt bazilikában. Ezrek kísérték utolsó útjára az elesettek gyámolítóját - írja a Metropol. Fájdalom és riadalom tükröződött az arcokon. Fájdalom, hiszen Kozma Imre atya mindenkihez közel állt és riadalom: mi lesz velünk nélküle? Jósága, cselekvőereje, bölcsessége, hite, őszinte és tiszta szíve mindenkinek támasz volt, gyakran irányjelző az életben.
A gyászmisén részt vett mások mellett Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Áder János volt köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita.
A szertartást Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Máltai Lovagrend káplánja mutatta be. A főpásztor homíliájában kiemelte: Kozma Imre neve összekapcsolódott a rendszerváltás, a szabadság, a keresztény segítő szeretet fogalmával.
Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke búcsúbeszédében úgy fogalmazott: "aki találkozott Imre atyával, erősebb emberként élte tovább az életét. Mert az igazi jelenlét nyomot hagy, és ami talán még fontosabb, engedi, hogy nyomot hagyjon benne a sóvárgó világ".
Imre atya nem idegenként, nem segítőként, nem hivatásos "jó emberként" volt jelen az emberek között. Mert aki találkozott vele, erősebb emberként élte tovább az életét, hiszen az igazi jelenlét nyomot hagy. És ami talán még fontosabb: engedi, hogy nyomot hagyjon benne a sóvárgó világ. Ezt a fajta jelenlétét sokan a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz kötik, de a történet sokkal korábban kezdődött. Például hozzá nem lehetett csak úgy hittanra járni. Mindenkinek komoly karitatív feladatot is kellett vállalnia, eközben pedig Imre atya megszerettette mindenkivel az evangéliumot is. Amikor gyónni mentünk, mindig azzal kezdte:de jó, hogy itt vagy! És az aktuális bűneink elmormolása után hosszú beszélgetés következett a lehetőségeinkről, a belénk teremtett erőről, a többiek iránti felelősségünkről és az elajándékozható életünkről. Mindig arra figyelmeztetett, hogy ha számolgatunk és az esélyeket latolgatjuk, akkor soha nem indulunk el az úton, mert mindig túl kockázatosnak tűnik majd
–idézte fel saját emlékeit is Vecsei Miklós, aki hozzátette:" Ebből a tanításból tettek vizsgát azok a fiatalok, akik ott álltak Imre atya mellett 1989. augusztus közepén, amikor a kelet-német menekültek megjelentek a templomkertben. És velük együtt a stázi. 48 ezer embert láttunk vendégül három hónap alatt és közben megtapasztaltuk, hogy a csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek".
