„Istennek köszönhetem, hogy túljutottunk a férjem halálán” – autóbalesetben halt meg a lelkész, akinek a felesége negyedik gyermeküket várta
Egy másodperc törtrésze alatt történt a tragédia, ami az egész család életét megváltoztatta. Krisztina 4 gyermekkel maradt egyedül, miután férje szörnyethalt egy autóbalesetben, ám szikla szilárd hite átvitte a családot a legsötétebb órákon.
Krisztina és férje, István Csíkszeredán telepedett le, amikor Istvánnak lelkészi hivatást ajánlottak fel a településen. A fiatal házaspár 3 gyermeket nevelt hitben és végtelen nagy szeretetben, amikor a jó Isten újabb gyermekkel ajándékozta meg a családot. Ám a várva várt negyedik gyermeket István már soha sem vehette karjába, és nem láthatja felnőni sem őt, sem három idősebbik gyermekét.
István egy lelkészi gyűlésről tartott hazafelé, amikor autójuk frontálisan összeütközött egy másik autóval. Bár a férfit többször is megpróbálták újraéleszteni, olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét végül nem lehetett megmenteni.
Amikor a baleset megtörtént és értesítettek, olyan erőt kaptam, hogy nem tudtam sírni és nem estem kétségbe. Azt éltem át, hogy az Isten a tenyerében tart
– kezd bele történetébe Krisztina, aki férjével a baleset előtti napon tudta meg, hogy a szíve alatt hordott kisbaba kislány lesz. István a baleset napjának reggelén úgy kelt, hogy azt a sugallatot kapta Istentől, hogy legkisebb gyermeküket Ágotának kereszteljék majd.
A nagyobb gyerekeknek őszintén elmondtam, hogy mi történt. A 9 éves lányom nagyon sírt, teljesen kiborult. Azt mondta, hogy anya, nagyon haragszom Istenre, hogy elvette apát!
- emlékezik vissza Krisztina, akinek nemcsak az volt a feladata, hogy saját maga szembenézzen a megváltoztathatatlan ténnyel, és feldolgozza azt, hanem az is, hogy gyermekeik is képesek legyenek elfogadni és feldolgozni a családjukat ért szörnyű tragédiát.
Nem kis feladat volt. A gyerekeket terápiára vittem, közben készültem a szülésre, a gyermekáldásra és a költözésre, ugyanis fél év határidőt kaptam, hogy elköltözzünk a parókiáról
– folytatja Krisztina, aki úgy érzi Isten a sok-sok feladattal erőt adott neki, hogy ne menjen olyan mélyre, ahonnan már nincs kiút.
Voltak pillanatok, amikor azt hittem, megőrülök. Hogy ezt már nem lehet tovább csinálni. De mintha Isten ott lett volna mellettem, mintha megölelt volna, mintha megszólított volna!
- emlékezik vissza Krisztina a gyász legmélyebb időszakára. Krisztina szerint Isten többször is figyelmeztette őt arra, hogy mi közeleg feléjük, de valahogy mégsem számított rá.
Használtan vettem kismama ruhákat és mikor megvettem, mindet mosva és vasalva behajtottam a szekrénybe. Amikor kérdezték a férjem halála után, hogy van-e gyászruhám, mondta, hogy igen van. A legtöbb kismama ruha fekete volt és mind pont jó méret és az évszaknak megfelelő. Mintha a jó Isten felkészített volna rá
– meséli Krisztina, akinek a szülés is komplikációt rejtegetett, ám Isten akkor is fogta a kezét. A kis Ágota végül természetes úton és makk egészségesen jött a világra, ráadásul érkezésére a költözés is megoldódott.
Ágota születése után megéreztem, hogy kellenek a színek. Ez volt a jel, hogy nem gyászolhatok tovább
– magyarázza Krisztina, aki úgy érzi, mindig lesz egy társa, akire számíthat: Krisztus. A fiatal nő 4 gyermeket kapott a jó Istentől, akikért felelősséggel tartozik, és Krisztina azt is tudja, férje élete is ajándék volt mindannyiuk számára.
A gyerekek rengeteget beszéltek és rajzoltak az apjukról. Fel tudták dolgozni a tragédiát, sőt. A kislányom végül eljutott oda, hogy megértette, ahhoz, hogy találkozzunk a mennyei édes atyánkkal, meg kell halnunk. Ekkor mondta azt, hogy anya, én nem haragszom az Istenre. Én szeretem az Istent
– zárja Krisztina, aki kiemeli, gyermekei soha sem lesznek árvák, hiszen olyan szerencsések, hogy van egy mennyei édes atyjuk, aki soha nem hagyja el őket.
