Durva, ami Nagy Feróval történt: „...csengettek és egy rendőr állt az ajtóban”
Volt idő, amikor a nemzeti ünnepünkről még csak beszélni sem volt szerencsés, nemhogy tisztességesen megünnepelni. Nagy Feró emlékeiben még élénken él az a jó néhány év, amikor március 15-én leginkább arra kellett számítania, hogy kap néhány csördítős sallert a rend, ráállított, éber őreitől.
Nagy Feró fiatal éveiben, amolyan bokszzsákként szolgált a karhatalom tagjai számára. Volt az átkosban néhány keményebb időszak is, amikor egyenesen rájártak a közismert „imperialistának” számító későbbi rocklegendára, mivel sikk volt őt rajtakapni valamilyen lázongásként is értékelhető tetten. A március 15-ei, akkoriban tiltott nemzeti ünnepünk például kiváló alkalmat kínált, többek között Nagy Feró vegzálására. A Kossuth-díjas rocker most a Bors kérésére idézte fel ünnepi emlékeit.
Nagy Feró: „Én többször voltam bátor, de egy idő után leszoktattak róla”
„Amikor én voltam lázadó kamasz és fiatalember, nem lehetett nemzeti ünnepként tekinteni március 15-ére.
Kokárdát is csak azok tűztek ki magukra, akik elég bátrak voltak hozzá.
Én többször voltam bátor, de egy idő után leszoktattak róla. Ha nem írtam nagyon körbe” – kezdte ma már vidáman Nagy Feró, aki akkoriban rendszeresen rázta meg a pofonfát, vagyis ha kellett, ha nem, kapott néhány sallert a rend éber őreitől. Persze volt, hogy az akkori elvrendszerek alapján kiérdemelte a „gumibotos” dorgálást, de legtöbbször inkább a van rajta sapka, nincs rajta sapka kérdéskör alapján dőlt el, hogy kapott-e sallert, vagy sem. Ha pedig nem kereste a bajt, akkor a baj kereste őt. Így történt ez azon a március 15-én is, amikor az ifjonti hevülettől fűtött Nagy Feró úgy döntött, nem indul el a Batthyány-örökmécseshez, hogy a haverokkal húzogassa a kommunisták bajszát.
„Szerencsére volt bennem kurázsi, így ki tudtam magyarázni a dolgot”
„Békásmegyeren laktam és tanulva a korábbi évek vegzálásaiból, úgy döntöttem, hogy ki sem teszem a lábam a lakásból, nehogy a puszta jelenlétemmel arra ösztönözzek egy rendőrt, hogy igazoltasson, aztán egy mondvacsinált indokkal bevigyen, netán egy telefonkönyv segítségével ”embert faragjon” belőlem” – kezdett bele a történetbe Nagy Feró, aki így sem úszta meg a rendőri zaklatást.
„Egyszercsak csengettek és egy rendőr állt az ajtóban.
Én udvariasan beinvitáltam, hogy lássa, semmiféle rendszerdöntő szándék nincs bennem, csupán arra vágyok, hogy egy sörital kíséretében megfejtsem a keresztrejtvényemet a konyhaasztalnál ülve. Sajnos, csak egy dolgot felejtettem el, az pedig a bejárati ajtó fölé tett Kossuth címer, amit egy barátom öntött ki alumíniumból és amin természetesen nem volt rajta a szentkorona. A közeg persze kiszúrta és azonnal idegbe is jött. Szerencsére volt bennem kurázsi, így ki tudtam magyarázni a dolgot, és a fene tudja hogyan, de sikerült a hithű pártkatona képében tetszelegnem. Végül a rend őre levonult, én pedig abban az évben megúsztam a verést” – mesélte Nagy Feró, aki idén biztosan részt vesz a március 15-ei állami ünnepségsorozaton.
