Az eltűnt villanyszerelők családja: „Mi inkább csak túl akarunk lenni a karácsonyon”
Mácsik Zoltán családja minden évben 24-én a temetőbe látogatott szeretteikhez, gyertyát gyújtottak nekik. Ám Zoltán esetében ezt nem tudják megtenni, hiszen a hatóságok a mai napig nem találják a két eltűnt villanyszerelőt.
Felfoghatatlan az az érzés, amit a győri eltűnt villanyszerelők családtagjai éreznek, főleg így az ünnepekkor. 2015-ben Orlik Vilmos, míg 2018-ban Mácsik Zoltán tűnt el nyomtalanul, miután találkozóra ment egy vállalkozóval É. Imrével. Azóta a férfit a két ember megölésével vádolják, aminek a tárgyalása azóta is húzódik. Zoltán felesége, Márti lapunknak mesélte el, hogy ők, hogyan tudták átvészelni a karácsonyt az eltűnt családfő nélkül.
Mi Zoli gondolatával kelünk és vele fekszünk
– kezdte Márti. – Nagyon nehéz nélküle a karácsony, hiszen ez és a Húsvét volt neki a kedvence. Meg hát, mégis csak a szeretet ünnepéről beszélünk… Teljesen más nélküle. Emlékszem az eltűnés utáni legelső karácsony volt a legrosszabb. Üresség és fájdalom volt bennünk. Nem is akartunk karácsonyozni, nem tudtuk, hogy mit tegyünk. Mindenhez erőt kellett vegyünk… nem tudtuk elképzelni, hogy hogyan éljük túl. 24-én reggel, az utolsó pillanatban lett fánk és estére csak lett valami, mert győzködtük magunkat, hogy Zoli biztosan így akarná.
Zoltán eltűnése óta több hagyományt is megszüntetett a család.
Minden más nélküle
– folytatta Márti.
– Nincs hálaadás napi, gesztenyével töltött pulyka. Azt mindig együtt csináltuk Zolival. Hiányzik a hangulat a meghittség, minden ami Ő volt nekünk. Együtt mindig sütöttünk főztünk, együtt volt a nagy család. Azóta szétszóródtunk, megszakadt ez az egész. Inkább túl szeretnénk lenni rajta. Imádott főzni, nagyon szerette nézni, hogy azt örömmel fogyasztjuk. Imádta a családját!
Mácsikéknál a hagyomány része volt azokat is meglátogatni, akik már nem lehetnek közöttük.
24-én mindig kimentünk a szeretteinkhez a temetőbe és gyertyát gyújtottunk nekik. De Zolihoz, nem tudunk menni sehová, mert még mindig nem találják őt… Ott van állandóan a gondolatainkban, az ünnepekkor sem tudjuk elengedni, akkor is vele foglalkozunk. A karácsonyi asztalnál is sűrűn ő a téma, hogy mi lenne, ha velünk lenne, illetve felidézzük a jó emlékeinket róla, hiszen nekünk már csak ezek maradtak…
– zárta szavait.
