Szilveszteri és karácsonyi népszokások: ezért kerül alma, dió és lencse is az asztalra

Szerencse, egészség, bőség – a legtöbb ember ilyen dolgokat kíván maga és családja számára az új esztendőre. Őseink azonban nem csak szilveszterkor, de már karácsonykor elkezdtek úgy étkezni, hogy biztosan bevonzzák ezeket a dolgokat. Mutatjuk mik azok az apróságok, amiket mindenképp az ünnepi asztalra kell tenni a karácsonyi népszokások alapján. 

Alma, dió, ostya: ezek nem hiányozhatnak az asztalról a karácsonyi népszokások szerint

Karácsonyesti vacsoránkat ősrégi szokások határozzák meg. A paraszti kultúrában szinte minden ételnek mágikus jelentése volt. Így a karácsonyi lakomán kívül mindig fogyasztottak mézet, fokhagymát, diót, almát és ostyát is elődeink a karácsonyi népszokásokat betartva. A mézről úgy tartottak, hogy megédesíti az életet, ezért máig sokféle a karácsonyi vacsora kezdő fogása a mézbe mártott fokhagyma, dió, mézzel ízesített ostya. Aki mézet vagy sült tököt evett, az egész évben felvértezve érezhette magát a torokbetegségek ellen. Az alma szintén fontos eleme a karácsonynak. A hagyomány szerint a családfő az almát annyi gerezdre vágta, ahányan az asztal körül ültek.

Mindenki kapott belőle, hogy olyan kerek és összetartó legyen a család, amilyen kerek az alma, s hogy ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon. Szintén a családfő feladata volt a dió megtörése is, amiből szintén minden családtag kapott, ugyanis eu Krisztusi-jelkép. Ugyanakkor, ha valaki karácsonykor rossz diót tört fel, nem örülhetett, úgy tartották, ez szerencsétlenséget hoz. A karácsonyi ostya szintén keresztény elem, nagyon fontos, szimbolikus jelentőséggel bír, a karácsonykor megtestesült Jézusra utal. Így sok család még ma is fogyaszt ostyát az ünnepi vacsora előtt. De magának a megterített asztalnak is fontos jelentősége van: az asztalt ünnepélyes keretek között díszítették fel, a hívő emberek számára ugyanis az oltárt jelképezte, az pedig, hogy a család körbe üli a megterített asztalt az összetartozás jelképe. 

Miért épp lencse vagy malac kerül szilveszterkor az asztalra?

Nem csak karácsonykor, de szilveszterkor is vannak olyan ételek, amiknek fontos a jelentőség. A babona szerint nem mindegy, hogy milyen állat húsát fogyasztjuk az óév utolsó napján, ugyanis komolyan meghatározza a jövőévet. Tilos például baromfit (csirkét, tyúkot) fogyasztani, mert az elkaparná, kikaparná a szerencsét a házból. A szerencsés embernek malaca van, tartja a mondás, így inkább malachúst ajánlott ilyenkor enni, mert a malac előre túrja a földet, vagyis kitúrja a szerencsét. Halat sem érdemes enni szilveszterkor, ugyanis elúszik a szerencsével, a vad pedig elszalad vele, így marad a malac. Újévkor ugyanilyen fontos a lencse fogyasztása is. A bab, lencse, borsó, rizs fogyasztása ugyanis sok pénzt hoz újévkor. Aki üzlettel foglalkozik, annak pedig szilveszterkor gyümölcsöket kell fogyasztania, hogy gyümölcsöző esztendő köszöntsön rá. 

De szilveszterkor nem csak az ételre érdemes figyelni. A babona szerint tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobja vele a jövő évi szerencséjét is! Nem szabad mosni és ruhákat teregetni sem, de nem maradhat száradó ruha sem a szárítón, mert jövőre akasztott ember lesz a családban. Nem szabad kölcsön adni sem, mert következő évben házunkból a szerencse inkább kifele megy. A hagyomány szerint az újévi erős fények és zajok pedig távol tartanak mindenféle rosszat, így érdemes bulizni és hangoskodni. 

Ha ezek közül csak párat is fogadunk meg – még ha nem is babonából – valami ősi, népi hagyományhoz kapcsolódunk, megőrizve és tovább víve a magyar ünnepi szokásokat. Így a következő generációnak sem a külföldről eredő szimbólumok és hagyományok lesznek természetesek, hanem saját ősei nyomdokaiba léphetnek.