Új hagyományt teremt a köztársasági elnök?
Könnyen lehet, hogy hagyományt teremt idén Sulyok Tamás köztársasági elnök: az államfő ugyanis arra az elhatározásra jutott, hogy nem szilveszterkor, hanem karácsony másnapján szól Magyarországhoz. Mindezt korábban azzal indokolta, „hogy a karácsonynak, mint keresztény ünnepkörnek és a szeretet ünnepének kiemelt szerepe van a magyar családok életében, nemzetünk egyik legfontosabb összetartó ereje. A karácsonyt mi még komolyan vesszük, ellentétben Európa nyugati felével, ott sok helyen már másként tekintenek rá. Feladatomnak és kötelességemnek érzem, hogy a karácsonyi elnöki beszéddel, a nemzeti közösségeink eredményeiről való beszámolással is emeljük a karácsony ünnepi jellegét.”
Sulyok Tamás beszéde elején elárulta: személyes karakteréhez is jobban illik, hogy ne újévkor, az év eleji derű mámorában, hanem a karácsony meghittségében szóljon a magyarokhoz.
– A karácsony az év azon időszaka, amikor azok is közösséget keresnek, akik egyébként erre nem annyira fogékonyak – magyarázta beszéde elején. – Az ünnepek jelentős szerepet játszanak a családok, a szűkebb közösségek és a nemzet önmeghatározásában is. Kiemelt helyük van az életünkben, identitásunk kialakításában és fenntartásában. Ezek a jeles napok segítenek abban, hogy a közösségi tudat fennmaradjon, élő legyen – hangsúlyozta, hozzátéve: a karácsony a generációs kötelékek felerősítéséről is szól.
A család volt, van és lesz, létezik a múltban, a jelenben és a jövőben is.
A köztársasági elnök rámutatott: nem csak a családi, rokoni vagy baráti szálak kötik össze az embereket. Minden nemzet is "közösség alapú egység" – hangsúlyozta.
– Mi, magyarok egyenként úgy kapcsolódunk egymáshoz, hogy közben egy vagy több közösség részei is vagyunk, amelyekben "elkísérjük egymást a születéstől a halálig". Ezek azok a nemzetet alkotó alapegységek, amelyekből ezredéven keresztül építő ötletek, előremutató tervek, határozott tettek és korok kihívásaira adott jó válaszok születnek, amelyekből generációról generációra fakadt a magyar jövő – jegyezte meg az államfő.
Felhívta a figyelmet arra, hogy manapság a közösségeink halványulni, erőtlenedni látszanak. Napjaink megpróbáltatásai – vagy épp ellenkezőleg, kényelmi vívmányai – először az emberi kapcsolatokat kezdik ki. A gazdasági nehézség bezárkózásra, a békétlenség elzárkózásra késztet, a technológiai fejlődés adta lehetőségekkel pedig – ha rosszul élünk velük – könnyen kizárhatjuk magunkat az élet valóságából – fejtette ki.
Ma már az ember meg tudja találni annak is az előfeltételeit, hogy ne legyen szüksége másokra, hogy ne kelljen a másikra számítania. De vajon akkor őrá lehet-e? – tette fel a kérdést.
Sulyok Tamás szerint megtartó, inspiráló és bátorító közösségekre óriási szükségünk van ma is, mert csak egymást erősítve élhetünk, juthatunk egyről a kettőre.
Az egyik legnagyobb kihívásként szólt a fizikai és mentális egészség megőrzéséről, főként az életmódból, modern életkörülményekből fakadó egészségkárosító és "lélekromboló" hatásokkal szemben. Ezek fenntartásához szükségünk van megtartó, segítő, támogató közösségre, embertársainkra.
A köztársasági elnök arról is beszélt: a háborús konfliktusok miatt már évek óta biztonsági fenyegetettséggel szembesülünk. A béke mellett is csak együtt, egységben állhatunk ki mindannyiunkért, köztük azokért a kárpátaljai magyar közösségekért is, amelyeknek már a harmadik békétlen karácsonyukat kell megélniük.
Bár a globális folyamatokban a magyarok csupán saját súlyuknak megfelelő tényezők lehetnek, mégis számít, és más nemzetek számára is példaadó az a határozottság, amelyet egységesen mutatnak a béke kérdésében - jelezte.
Úgy fogalmazott: "ha már a külső békét hirdetjük, akkor nemzetünk belső békéjére is figyelemmel kell lennünk, nem engedhetjük, hogy bármilyen érdekből is megosszanak vagy kijátsszanak minket egymás ellen".
Sose tekintsünk egymásra, a másik magyarra ellenségként
– hangsúlyozta Sulyok Tamás, aki szerint egy egészségesebb és békésebb nemzet lehetne a cél 2025-re.
Az államfő szólt arról is, hogy egy nemzet sikere nem csupán gazdasági vagy politikai eredményekben mérhető, hanem abban is, hogy milyen erősek a közösségei, milyen mértékben képesek a tagjai összetartani és segíteni egymást.
– Nemzeti megmaradásunk "leghatásosabb fegyvere" a közösségben maradás – jelentette ki. Hozzátette: ehhez meg kell óvnunk azokat a közösségeket, amelyeket már felépítettünk, ott pedig, ahol nincsenek, vagy pedig elsorvadtak, újakat kell teremtenünk.
Sulyok Tamás kiemelte: ha közösségeink sikeresek, akkor a nemzet is sikeres. Összetartozásunk aktív nemzeti közösséget feltételez, nem egymás melletti létezést, hanem együttélést, és ennek minden közöttünk levő különbség ellenére is érvényesülnie kell.
Lehetünk mi hősök és szabadságszeretők, vagy kreatívak és találékonyak, dolgozhatunk keményen és hozhatunk létre nagy dolgokat, mint ahogy azt évszázadok tanúsága is mutatja a magyarokról, de egyenként, egymástól elválasztva nem sokra megyünk - jegyezte meg hozzáfűzve, hogy minden küzdelem és fáradság csak "a másikkal való relációban érvényes"
Idézte József Attilát, aki azt írta: "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat".
A köztársasági elnök hangsúlyozta: a Magyarország előtt álló kihívásokban, nemzetünk próbatételeinél szükség van arra, hogy az egymáshoz tartozás gyakorlatát újra elsajátítsuk, és ez nem generációs, politikai, gazdasági, vélemény- vagy értékkülönbség kérdése.
"Ha szorosan tartjuk a másikat, ő is megtart minket", és akkor jobban haladunk, nagyszerűbb dolgokra lehetünk képesek, szebb életet élhetünk - mondta.
Minden különbségtől függetlenül kalkuláljuk bele egymást az életünkbe – kívánta a köztársasági elnök, beszédét azzal zárva: Isten áldja Magyarországot, a magyar közösségeinket és minden magyart.