Orvosai már kisgyermekként úgy adták haza a kórházból, hogy hamarosan temethetik. Bokor Katalin azonban nemcsak életben maradt, de megszerzett tudása és tapasztalata révén másoknak is segít.
Bokor Katalint édesanyja áldott állapotban hozta át Erdélyből. A család sosem evett húst, szülei a Hetednapot ünneplő Adventisták Reform-mozgalmának voltak a tagjai, apját emiatt börtönbe zárták, édesanyja ott maradt a hét gyermekkel egyedül. Katalinra a nővérei vigyáztak, a hatalmas diófa alá ültették, ahol megfázott a bal csípője, kelevények keletkeztek benne. A gyulai kórházban három helyen kivésték a gócokat, de az orvos nem sok jóval biztatta az édesanyját. Mégis felnőtt, mint később kiderült, ebben szerepe volt annak, hogy a család vegetáriánus volt.
1967-ben már nagyon fájt a lába, amit a kakasszéki kórházban le akartak merevíteni, azt ígérték, akkor többet nem fog fájni, de ebbe nem egyezett bele.
Az agyam nem fogadta el, hogy egy merev seprűnyéllel járjak egész életemben
– emlékszik. Megoperálták, Hévízre küldték lábadozni. Ott mondta neki dr. Balogh István, hogy csont tbc-vel még senki sem érte meg a 26. életévét, s ezt annak köszönheti, hogy vegetáriánus.
1977-ben aztán jött más baj is: rendkívül fájt a feje.
– Mintha baloldalt fent baltával csapdosták volna, s a teljes jobb oldalam zsibbadt – meséli. Megállapították, hogy „korához képest fokozott mésztartalmú a csontrendszere.” Hogyan lehetséges ez? A választ a kakasszéki főorvos adta meg: a csípővésés, majd a későbbi műtét után is meszet kellett kapnia.
A vér nem volt olyan intelligens, és mi nem tudtunk neki parancsolni, hogy a meszet csak a bal csípőhöz vigye, ezt mondta az orvos. Megértettem, s ezért nem szedek sem gyógyszert, sem táplálék-kiegészítőt, hiszen azt mindenhová elviszi a vér, nemcsak oda, ahol szükség volna rá
– magyarázta a természetgyógyász. Agydaganatot, majd agyi verőér szűkületet állapítottak meg nála, mire orvosi tanácsra azonnal elhagyta étrendjéből a tojást és a sajtot is, örökre.
– Pedig nagyon szerettem ezeket, de megértettem, hogy nem ehetem többé, ha élni akarok – magyarázta.
38 éves korában lett rokkantnyugdíjas. Azt mondták, soha életében sem szellemi, sem fizikai munkát nem végezhet. 1986-ig ezzel a nagy fejfájással, zsibbadással élt. Ekkor utazott Brazíliába a nagynénjéhez, hogy ott talán segítenek rajta. Befeküdt egy természetgyógyász kórházba fél évre, ahol egészen más módszerekkel kezelték.
– 1987 júniusa óta nem szedek gyógyszert, s nem fájt a lábam sokáig, a fejem, a zsibbadásom is teljesen megszűnt – számol be. Brazil tapasztalatairól könyvet írt, amit gyorsan elkapkodtak és előadásokra hívták. Soprontól Kisvárdáig járta az országot, átadta tapasztalatait és a hallgatói kérésére újabb könyveket írt. 1992-ben visszament Brazíliába, hogy fejlessze tudását.
– Sao Paulóban szálltam le a repülőről, először dr. Kanyó magánklinikájára mentem tanulni, ahol többféle beteget, így egy aids-es házaspárt is kezeltünk. Az asszonyka meg is gyógyult, de a férje nem, mivel a férfi sehogyan sem szabadította fel magát lelkileg – emlékszik Bokor Katalin.
Megtapasztaltam, hogy nemcsak fizikai méregtelenítésre van szükség, a lelkünket is tisztába kell tennünk, s megnyugodva kell végeznünk a fizikai kezeléseket
– mondta erről az időszakról. Végigkísért betegeket a Hospital Naturistában, ahol ő is gyógyult. Szeretett volna egy ilyen kórházat létrehozni Magyarországon, de akiknek felvetette az ötletet, árusítással akarták azt egybekötni, nyereséget akartak, így ez végül nem sikerült.
Én a könyveimen kívül soha semmit nem árultam és nem is fogok
– szögezi le Katalin.
A tudás tapasztalatokra vágyik, a tapasztalat még több tudásra
– vallja. Íriszdiagnosztikát is tanult, természetgyógyászati szakkönyveket olvasott. Sok természetgyógyászati könyvet vásárolt, portugál és spanyol nyelven is, többek között dr. Vander könyveit.
Három napot töltött apácák meghívására Brazília legnagyobb leprakórházában. Ezután részt vett a Golden Garden Hospital természetgyógyászati tanfolyamán.
Hazaérkezve tovább járta az országot, a szomszéd országokba is hívták. Magyarországon is levizsgázott természetgyógyászatból és a mai napig segít a hozzá fordulókon, könyvei révén pedig még sokkal több emberen.
Ezzel együtt vallja, hogy a gyógyulás Isten ajándéka, s ő eszköz ehhez a kezében.
– Ami a legfontosabb, hogy csak egészséges táplálékból képződik egészséges vér. Minden étkezés között legalább 4-5 óra teljen el és legalább a fele minden étkezésnek nyersétel legyen. Legfeljebb háromszor étkezzünk, reggel és este a kenyéren kívül sómentes vagy mézzel, gyümölccsel édesített ételt együnk, csak délben vagy délután fogyasszunk zöldségeket, a felét nyersen. Az a jó, ha annyiszor van széklet, ahányszor eszünk – foglalja össze legfontosabb intelmeit. – A bő fehérjefogyasztás az elsődleges oka a szervezetünkben kialakuló gyulladásoknak. A fölösleges fehérjét ugyanis a test kénytelen elégetni, a melléktermékeket pedig a vese kénytelen kiszűrni s vele együtt a hasznos ásványi anyagokat is.
Bokor Katalin hivatásának és Isten adta kötelességének érzi, hogy tudását, tapasztalatait megossza az emberekkel személyesen és könyvei útján, ezért nem hagy fel a munkával. 83 évesen is fogad betegeket, részben maga műveli a kertjét és maga termelte zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, maga süti a kenyerét.
– Köszönöm a hatalmas Istenemnek először is drága jó szüleimet, akik megtanítottak az életet elfogadni, nemcsak szavakkal, hanem a mindennapi élet gyakorlatában. Soha fel nem tettem nekik a kérdést, hogy én miért voltam ilyen súlyos beteg.
Ahogy kapom a sok szép levelet, telefont a gyógyult betegektől, akik megtették mindazt, amit tanácsoltam nekik, mindig jobban és jobban rájövök, hogy Istennek ez volt a célja életemmel.
Örömmel nézem a fényképeket, amiket a meddőnek nyilvánított asszonyok küldenek nekem a terápiák után született csecsemőjükről vagy hallgatom a gyógyíthatatlannak nyilvánított hálás beteg szavait. Isten mindent megtesz értünk, de semmit sem helyettünk – búcsúzik Bokor Katalin.
– Az én táplálékkiegészítőim megtalálhatók a természetben: a tiszta méz, a propolisz, a mák, az othello szőlő magja ledarálva, sörélesztőpehely, len- és szezámmag darálva és virágpor mézben és marmite, amiben sok B12 vitamin van. Ezeket rendszeresen fogyasztom – adta meg receptjét a természetgyógyász.
Nézd meg a róla készült portréfilmet: