Kincsvadászok a való életben: még a lélegzetük is elakadt, amikor meglátták, mivel állított be egy nő
Egy idős néni toppant be az üzletbe és nem várt dolgot vett elő a táskájából.
Hála a Kincsvadászok műsornak, a régiségkereskedő szakmát egyre több fiatal is megismeri. A szolnoki Berta István már 26 éve ezzel foglalkozik, és már a "röntgen szemével" kiszúrja, ha valaki bóvli dologgal akarja átverni.
- Festményekre szakosodtam, de vannak nálam porcelánok, imádom a bronz szobrokat, ezüst tárgyakat, pénzeket - mesélte a Szoljonnak. A becsüs ma már nem mondja meg, ha valakinek hamisítvány a festménye, amit el akar adni, mert sajnos többször előfordult, hogy még az eladónak állt feljebb. Inkább csak annyit mond: köszöni, nem kéri, mert tele van.
Antikvitások egyébként többféle módon juthatnak el a kereskedőkhöz.
– Ide is sok mindent behoznak. Például mert meghalt a szülő, a nagyszülő. Komplett hagyatékot is szoktam vásárolni. De vannak „helyeim”, például bolhapiacok, aukciók – ezeknél inkább az eladás, mintsem vétel a szándék. Ha behoznak ide valamit, akkor megegyezünk egy összegben, és vételi jeggyel megveszem. Ha kimegyek egy hagyatékra, akkor inkább csak mazsolázok. Sok mindent otthagyok, hiszen nem mindenben látok fantáziát – osztotta meg.
– Milyen a forgalom? Kiszámíthatatlan. Van, hogy három-négy napig nullás, utána meg egy nap alatt eladok két festményt. Zömében idősek jönnek. Ötvenes, hatvanak, hetvenes korosztály. Ők jellemzően eladnának, hiszen sokszor tele a lakásuk, nincs már hely. A fiatalokat még valahogy nem érintette meg a dolog, de alakul szerencsére – fejtette ki Berta István.
Pár hónapja történt, hogy egy idős néni szólt, hogy majd jön, és hoz valamit. Gondoltam: rendben. Erre mikor megérkezett, elővett két nagyon komoly ezüst gyertyatartót. De olyan is előfordult, hogy egy hagyatéki lakásba lépve csupa Chiovini festmény volt a falon. Szóval minden lehetséges
– mesélte.
