„1956-ban, a forradalom idején napokon keresztül csak mesélt a gyerekeknek, hogy ne féljenek” – szívszorító, ami kiderült Antal Imréről
Nincs olyan ember, aki ne szerette volna a legendás tévést.
Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész, a Magyar Televízió örökös tagja és sorolhatnák, hogy milyen jelzőkkel lehetne illetni Antal Imrét.
Az ország egyik legikonikusabb tévés személyisége még szüleivel költözött 17 éves korában Hódmezővásárhelyről Budapestre, hogy zeneiskolába járhasson. Antal Imréről először mindenkinek a Szeszélyes évszakok jut eszébe. Poénjain több generáció nőtt fel. Azonban volt még egy másik otthona is, a háza aljában működő Piroska vendéglő, ami egyben a dolgozószobája és az étkezője is volt a művésznek. A személyzet pedig a családja - írja cikkében a Metropol.
A „Tanár urat” mindenki szerette, édesanyja halála után mégis nagyon magányosan élt a művész, még annak ellenére is, hogy ahol csak tudott, segített. Feltörekvő művészeknek és humoristáknak adott ingyenes szemináriumokat az étterem kultikus hármas asztalánál, ami örökre az ő asztala maradt.
Lassan 17 éve, hogy nincs köztünk Antal Imre
Lassan 17 éve ment el mindenki Imruskája, aki pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Azóta szinte minden lakás tulajdonost váltott a legendás házban, mégis, a mai napig akadnak olyan lakók, akiknek eszükbe jut róla egy-egy szép emlék.
Köteles Ernő, a ház gondnoka jól ismerte Antal Imrét, aki így emlékezett vissza a művészúrra:
" A lakók azóta is emlegetik Imrét, aki nagyon közkedvelt ember volt a házban. Az idősek egy nagyon kedves történetet is meséltek róla. A házunk alatt hatalmas pincerendszer húzódik.
1956-ban, a forradalom idején a lakók ide húzódtak be a harcok elől, hogy ne essen bajuk. Sok kisgyermek is volt köztük. Antal Imre, hogy ne féljenek, meséket mesélt nekik, előfordult, hogy napokon keresztül csak mesélt
– mesélte a Metropolnak Ernő, aki még a mai napig a Damjanich utca 40. gondnoka.
