„A sebészem megjegyzése az egész családomat ellenem fordította” - Még 50 embert sem érintett ez a rák

Egy 52 éves egyedülálló anya írta meg levelében saját történetét a Daily Mailnek. A nő teljes munkaidőben gondoskodott fiáról, aki súlyos mentális betegséggel küzdött, és saját magára alig maradt ideje. Mint sok gondozó, hozzá volt szokva, hogy figyelmen kívül hagyja saját kényelmetlenségét és egészségi problémáit. Az emésztési gondokat és a hányingert csupán a stressznek, a kimerültségnek tudta be. Végül az orvosa rábeszélte, hogy keressen fel egy gasztroenterológust. Egy rutinszerű gasztroszkópia során apró, szokatlan elváltozásokat találtak a gyomrában.

Eleinte nem aggódott, azonban a minta a Peter MacCallum Rákközpontba került további vizsgálatokra, és néhány nappal később megérkeztek az eredmények: jól differenciált papilláris mezotelióma, amely nem az azbeszttel hozható összefüggésbe. Ez egy rendkívül ritka rákfajta, amelyet eddig kevesebb mint ötven esetben dokumentáltak világszerte, és többségét csupán a páciensek halála után fedezték fel. Az orvosa is megdöbbent, soha nem látott hasonló esetet, és valószínűleg nem is fog még egyet.

Az első érzése nem a félelem volt, hanem a hitetlenkedés, amelyet hideg, praktikus aggodalom követett: ki fog gondoskodni a fiáról, ha ő nem éli túl ezt? Az ilyen diagnózisokra nincsenek kész forgatókönyvek vagy segédletek. Kitartó természetéből fakadóan elhatározta, hogy útmutatást keres.

A diagnózist követően felkereste a családját, és bízott benne, hogy megértik a helyzet súlyosságát. Édesapja meghatódott, de édesanyja rideg maradt. Azt gondolta, ha elviszi őket az orvoshoz, és első kézből hallják a diagnózist, komolyabban veszik majd. Az orvos nyugodt természetű ember lévén igyekezett a pozitívumokra helyezni a hangsúlyt, a család pedig csak ezt hallotta meg. Ahelyett, hogy támogatták volna, inkább kétségbe vonták a betegsége súlyosságát.

A helyzet elmérgesedett, ő pedig kénytelen volt meghúzni a határokat. Kijelentette, hogy egy barátjára ruházta át az orvosi meghatalmazást, hogy biztos lehessen benne: ha nem tudna dönteni, valaki a legjobb érdekeit nézve fogja ezt megtenni. A család ezt személyes sértésnek vette, és az ellenségeskedés felerősödött.

Amikor eljött a műtét napja, a fia vitte be a kórházba, ahol bár az operáció maga sikeres volt, a komplikációk miatt végül három hónapot töltött bent. Ez idő alatt a családja egyszer sem látogatta meg.