Az orvosok rég lemondtak a 25 éves lányról, ő azonban nem adja fel

Annaliese Holland egész életét egy ritka autoimmun betegség árnyékolta be. Még 11 évesen, egy mirigyláz után kezdődtek a tünetei, melyeket sokáig nem tudtak beazonosítani. 13 évesen endometriózist diagnosztizáltak nála, egy kísérleti botoxkezelés után azonban hirtelen súlyosbodott az állapota: leállt a bélrendszere, nem tudott enni, kórházba került, és hamarosan már intravénás táplálásra szorult.

Tíz éve él így, az első négy évben egyáltalán nem ehetett, később is csak megízlelhette az ételt, majd ki kellett köpnie. Kamaszkorát kórházakban töltötte, miközben a teste fokozatosan leépült: szepszisek, csontelhalások, gerincdeformációk és számtalan fertőzés kísérték mindennapjait. Bár mindig sportos életet szeretett volna, mentőtisztnek készült, a betegség elvette az ausztrál lány jövőképét – írja a Daily Mail.

2018-ban, 18 évesen végre diagnózist kapott: autoimmun autonóm ganglionopátia (AAG). A betegség ritka és gyógyíthatatlan, a diagnózistól számított várható élettartam hat-tíz év. Az orvosok próbálták kezelni, de a szervezete egyre inkább felmondta a szolgálatot. Állandó fertőzések miatt az utolsó életben maradt centrális vénája is tönkre ment, így palliatív ellátásba, hospice-ba került.

Mentálisan is mélyponton volt, hónapokig teljesen elszigetelődött, úgy érezte, nem számít már senkinek. Egy beszélgetés az édesanyjával azonban fordulópontot hozott: rájött, nem akar úgy meghalni, hogy a története elveszik. Ekkor döntötte el, hogy nyilvánosság elé áll. Találkozott egy másik AAG-ben szenvedő lánnyal, Lilyvel, akivel szoros barátságot kötött. Lily később az eutanáziát választotta, Annaliese pedig megfogadta, hogy továbbviszi a közös ügyüket. 

Azóta kampányol, megszólal, és igyekszik másokat is bátorítani, hogy ne szégyelljék a krónikus betegségeiket. Tudja, hogy ideje véges, de úgy érzi: ha csak egyvalakin tud segíteni, már nem volt hiába. Célja, hogy ne a szenvedés, hanem a változás legyen a hagyatéka.