"Kiléptem a testemből és láttam, ahogy az orvosok operálnak"– halálközeli élményről számolt be a magyar üzletember
Csaba sokáig élet-halál közt lebegett. A csodával határos módon épült fel egy súlyos agyhártyagyulladásból. Az üzletkötő ma is ugyanabban a pozícióban dolgozik, de más emberként él tovább – a halálközeli élményt lehetetlen pusztán fizikai síkon megérteni, mondja.
Csaba évtizedekig hajtotta magát, rengeteget dolgozott, mígnem egyszer csak összeesett. A kórházban agyhártyagyulladást és sztrókot állapítottak meg és vérrögöt is találtak a fejében. Csaba - aki a munkája miatt kérte, hogy csak keresztnévvel szerepeltessük - a Borsnak arról számolt be, hogy halálközeli élménye volt, amíg élet-halál közt lebegett. „Az agyam tele volt gennyel. Szinte lenyúzták a bőrt a fejemről, hogy ki tudják tisztítani” – meséli. Hosszú ideig eszméletlen volt, kómában feküdt, miközben az orvosok küzdöttek az életéért.
Élet és halál határán tapasztalható meg a halálközeli élmény
A test csak az egyik sík, ahol a csata zajlott Csaba életéért. Elmondása szerint amíg kómában volt, különös dolgok történtek vele. Véleménye szerint az élményei nem hallucinációk, hanem valós emlékek. Megdöbbentő részletességgel idézte fel halálközeli élményét:
Kiléptem a testemből és láttam, ahogy az orvosok operálnak, mozogtam a kórházban, tudtam emeleteket, szinteket váltani. Eldönthettem, hol akarok lenni, volt, hogy az intenzíven voltam, máskor egy sötét pincében. Egyik végén ott ült a nővér, a másikon meg én, a szabadban. Mozogni nehéz volt, de ment, katonásan, lassan. Mintha kívülről láttam volna mindent. Tudtam: az ott a testem, de én nem vagyok benne. Gondoltam egyet, és ott voltam, ahol akartam. A kórházból a szabad térre, aztán vissza. Ha akartam, jobb osztályra kerültem, jobb ellátásban részesültem. Jó volt, nehéz volt, de volt fény, meleg és szellő. Gondoltam egyet és transzportáltam magam”
- mesélte Csaba. Hozzátette: a valóság és a spiritualitás ezen a szinten teljesen összemosódott számára.
A jó sejtszinten hat
Csaba gyógyulása – orvosi szemmel – felfoghatatlan. Kómája után bénult volt, nem tudta megfogni a tollat, pelenkázták, olvasni sem tudott. Mára teljesen felépült, tünetmentes!
Akkoriban minden nap megköszöntem, hogy mozog az ujjam. Mondtam neki: szeretlek, ujjam, mozogni fogsz újra! És igen, az agy és a test is így működik, a pozitív gondolat sejtszinten gyógyít!
Csaba elmondása szerint nem volt egyedül, a barátai nem hagyták magára, nagyon sokan tényleg meg akarták gyógyítani, olyanok, akik a spiritualitás világában jártasak. Véleménye szerint az emberek, akik gondoltak rá, nagyban hozzájárultak a teljes rehabilitációhoz.
Ausztriában a barátaim nem síeltek, hanem a hegytetőn gyűltek össze, fogták egymás kezét és energiamezőt alakítottak. Az én képem ott volt a kör közepén egy poszteren. Küldték az energiát, és én megkaptam. Béna voltam, de a barátaim nem hagytak elmenni. Én elfogadom már, hogy vannak energiamezők, a hozzáadott érték létezik. Tény és való, hogy ilyen van. Eddig nem hittem, de most már igen.
Csaba azóta másképp néz az életre – de a mindennapi rohanás, a kihívások nem maradtak el. Az élet megy tovább, elmondása szerint csak ő öregedett vele. Azonban már tudja, mi az igazság: az energia létezik. "A pozitív gondolat, a jó sejtszinten hat" - állítja.
Csaba szerint az emberek túl negatívak, utálkoznak, irigykednek, és ezek a negatív gondolatok beteggé teszik őket.
Ha folyamatosan stresszben élsz, hajtod magad, utálkozol, gyűlölködsz – megbetegszel. Ez nem filozófia, ez biológia. A sejtek reagálnak. A rák, a gyulladás, a sztrók – mind a negatívból fakad. A pozitivitás viszont gyógyít.
Csaba üzenete egyszerű, mégis mély: „Szeresd magad, mindened. Feltétel nélkül. És ha megtanulod ezt a jó és pozitív gondolkodást– visszatalálsz az élethez.”
