Az egész életünkre hatással lesz mindez. Eláruljuk, hogyan.
A Hold nagyon lassan, de folyamatosan távolodik a Földtől, és ez hosszú távon hatással lehet az idő múlására, ahogy azt ma ismerjük. A jelenség hátterében a gravitáció és az úgynevezett árapály-erők állnak. A Hold gravitációja hatással van az óceánokra, dagályt és apályt hozva létre. A Föld forgása miatt azonban az óceánok dudorai nem közvetlenül a Hold alatt alakulnak ki, hanem kissé előtte, így egyfajta gravitációs "kötélhúzás" jön létre. Ez a húzóerő előrefelé tolja a Holdat a pályáján, ami miatt az évente körülbelül 3,82 centiméterrel távolodik tőlünk.
Ez a folyamat nem csak a Hold mozgását érinti, hanem a Föld forgását is lassítja. A napok hossza évente körülbelül 1,7 ezredmásodperccel nő. Az tudósok ezt az adatot részben azokból a tükrökből számították ki, amelyeket az Apollo-missziók űrhajósai helyeztek el a Hold felszínén. Lézernyalábokat küldenek ezekre a tükrökre, és a visszaverődési idő alapján pontosan mérhető a Hold távolsága – írja a Ladbible.
Dr. Maggie Aderin-Pocock űrkutató a BBC-nek elmondta, hogy bár a pár centiméteres évi távolodás jelentéktelennek tűnhet, hosszú idő alatt komoly hatása lehet az életre a Földön. A korai Földön egy nap mindössze öt órából állt, de a Hold „fékező hatása” miatt ez 4,5 milliárd év alatt fokozatosan 24 órára nyúlt. A folyamat nem áll meg, a napok tovább fognak hosszabbodni.
A tudós korallnövekedési minták vizsgálatával is kimutatta, hogy kevesebb nap volt egy évben a múltban, vagyis a Föld forgása folyamatosan lassul. Ez befolyásolja a bolygó stabilitását is. A Föld forgása olyan, mint egy pálcán forgó tányér: ha lassul, elkezd billegni. Ez a billegés hosszú távon az évszakok felborulásához vezethet.
Bár az emberiségnek rövid távon nem kell ettől tartania, az állatvilág jóval kevésbé képes alkalmazkodni gyors változásokhoz. Ha ezek a folyamatok hirtelen történnének meg, sok faj nem tudna elég gyorsan evolúcióval reagálni, például a vándorlási vagy hibernációs szokásokat illetően.