Sokan úgy érzik, a napi nyolcórás, heti ötnapos munka monotonná teszi az életüket.
Egyre több Z generációs fiatal hagyja ott a hagyományos munkarendet, hogy hosszabb időre elutazzon és felfedezze a világot. Sokan közülük úgy érzik, a napi nyolcórás, heti ötnapos munka monotonná és kiüresedetté teszi az életüket, és inkább a szabadságot választják. Egyesek éveken át utaznak, majd hazatérve nehezen tudnak visszailleszkedni a megszokott kerékvágásba – ez a jelenség a „fordított kultúrsokk”, amely komoly pszichológiai kihívást jelenthet.
Kate Woodley például több mint egy évig utazott egyedül Közép-Amerikában és Európában, majd hazatérve ugyan visszament korábbi munkahelyére, de gyorsan rájött, hogy nem tud újra alkalmazkodni a korlátokhoz. Végül felmondott, és azóta is utazik, női utazóknak szóló vállalkozást vezet, valamint tartalmat gyárt a közösségi médiában. Azt mondja, így már szívesen megy haza pár hónapra - írja a Metro.
Hasonló érzésekkel küzdött Joe Probert is, aki egy hat hónapos dél-amerikai és európai utazás után tért vissza Angliába munkanélküliként és tartozást felhalmozva. A szabadság elvesztése megrázta, és bár támogatást kap a családjától, nehezen beszél az élményeiről olyanoknak, akik nem voltak ott vele. Most távmunkát keres, és bízik benne, hogy hamarosan újra útnak indulhat.
Azt hiszem, már azelőtt tudtam, mielőtt visszamentem, hogy nem nekem való ez az egész
Elena Touroni pszichológus szerint az utazás során szerzett élmények mentálisan stimulálóak, így a visszatérés utáni üresség érzése teljesen természetes. Segíthet, ha az utazásból merített tapasztalatokat beépítjük a hétköznapokba vagy kisebb, helyi kalandokat keresünk. A távmunka vagy a négy napos munkahét pedig lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok megtalálják az egyensúlyt a szabadság és a stabilitás között – de fontos, hogy ne az állandó utazás legyen az egyetlen megküzdési stratégia a problémákkal szemben.