Szabó Zsófi gyerekként még nem értette, miért kérdezik tőle az emberek, hogy milyen érzés a nagy mesemondó lányának lenni. Ma már tudja, különleges értéket képviselt az édesapja, aki öt éve nincs közöttünk.
Hétfőn, szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeltük a népmesék világnapját, amelynek meghatározó alakja nem más volt, mint Szabó Gyula, a legnagyobb mesemondó. Lánya, Szabó Zsófi most lapunknak idézte fel szeretett édesapjával közös emlékeit.
– A legelső emlékem, hogy a boltban, az oviban, az utcán, gyakorlatilag mindenütt azt kérdezik tőlem, milyen érzés, hogy az én apukám a nagy mesemondó? Eleinte nem is értettem, nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget ennek, aztán egy picit nagyobbként persze rájöttem, hogy ennél szebbet nem is kívánhatna egy gyerek – kezdi lapunknak Szabó Zsófi, akinek híres édesapja, Szabó Gyula jóvoltából az egész életét végigkísérte a történetmesélés.
– A magyar népmeséken nőttem fel, éjt nappallá téve azt néztem, de volt, hogy csak hallgattam az édesapámat, akinek a hangjánál azóta sem hallottam szebbet. Noha apukám már öt éve nincs köztünk, mégis az alkotásaiban, a magyar népmesékben tovább él, amit a kisfiam, Mendel is néz. Elmondtam neki, hogy a nagypapája volt a valaha létező legnagyobb magyar mesemondó, és amikor felcsendül a magyar népmesék főcíme, akkor mindig boldogan felkiált: papa, papa!
