Volt vadászrepülő-pilóta, asztalossegéd és gyógynövénygyűjtő is. Horthy Miklós elment az avatására, de ő lemaradt róla, mert még a fodrásznál volt. A 95 éves Frankó Endre szeme ma is felcsillan, ha felülhet az ország egyik jelképének számító Libegőre, amit ő tervezett.
Forrás: Hatlaczki Balázs
Megyünk libegőzni? – csillan fel Frankó Endre szeme, amikor elmondom neki a délutáni programot. Mint egy kisiskolás gyerek. Bandi bácsi azonban elmúlt 95 éves, és ő maga tervezte a János-hegyi kötélpályát. De csak az után, hogy vadászrepülő-pilótaként szolgált a második világháborúban.
A jelenleg egy óbudai szeretetotthonban élő, egri születésű Bandi bácsi 1939-ben, mindössze 16 évesen tanult meg vitorlázórepülni Gyöngyösön. Azt mondja, olyan ez, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. A hasonlat adja magát, mert amikor Gyöngyösre járt, minden hétvégén biciklivel tette meg a távot, ami oda és vissza is ötven kilométer.
Lemaradt Horthyról
Nem sokan mondhatják el, hogy lekésték a saját avatásukat. Frankó Endrével ez történt, amikor 1944-ben, a Magyar Királyi Repülőakadémia elvégzése után hadnaggyá avatták.
– A mi évfolyamunk volt az egyetlen, amelyet Horthy Miklós kormányzó személyesen avatott, de én borbélynál voltam, aki késett, ezért nem végeztem időben. 1945 után egy darabig bűn volt, hogy a háborúban pilóta voltam. Azt mondták: horthysta! Végül is igazuk volt, de én büszke voltam rá.
Ilyen a háború
Bandi bácsi a legendás Puma ezred pilótája lett. Ma ő az egyetlen, Magyarországon élő tagja.
– Nem kérdezték, ki vagy. Ha kellett, lelőttek – mondja komor arckifejezéssel, majd mosolyogva hozzáteszi: – Engem nem lőttek le, mert itt vagyok. Még csak meg sem sebesültem.
A nyugállományú főhadnagy élete legszebb időszakának tartja azt, amikor gépet vezethetett.
– Mindent megtettem, hogy repülhessek. Az öcsém és a bátyám is repült, utóbbi egy légi harcban tűnt el. Ilyen a háború – summázza, miután sokadszor kérdezi meg, hogy mikor megyünk a Libegőhöz.
És jött a Libegő
A háború után volt asztalossegéd, autószerelő, segédmunkás és gyógynövénygyűjtő is. Mivel pilótahiány volt, visszahívták, de ahogy kinevelte az utánpótlást, újra nemkívánatos személy lett a Rákosi-rendszer néphadseregében. Többszöri nekifutás után, amikor már nem számított a múltja, felvették a Műegyetemre. Így lett belőle gépészmérnök, és jött a Libegő.
– Csodás nevet kapott, az embernek tényleg olyan érzése van, hogy libeg. Badacsonyba is terveztek egyet, végül a János-hegyi valósult meg, ezt pedig én tervezhettem meg. Ez nőtt a legjobban a szívemhez – ismeri el Bandi bácsi, aki az utolsó csavarig ellenőrizte is az építést.
Aztán felkérést kapott, hogy Indiában tervezzen kötött pályás személy- és teherszállítást.
– Azt sem tudtuk akkoriban, hogy létezik ilyen ország. Előfordult, hogy saját zsebből fizettem a munkásokat, mert nem jött meg időben a pénzük. Aztán persze megkaptam én is, de ez a gesztus borzasztó sokat számított nekik – emlékszik vissza.
A mákos tészta örök
Hogy mi történt az indiai kalandok után?
– Semmi különös – mondja úgy, mintha nem telt volna el azóta több évtized. Hatvanévesen nyugdíjba ment, aztán elkezdett faliképeket szőni. Ez megnyugtatta, de a munkája is mindig ilyen hatással volt rá. Testvérének még a Puma felségjelet is elkészítette. Ami a repülés mellett állandó kedvence maradt, az a mákos tészta. – Mikor megyünk ebédelni? – kérdezi dél körül, mielőtt végre elindulunk „libegni".
