Új szakaszba lépett a táncművész házaspár kapcsolata. Keleti Andrea és férje, Kovács Zoltán minden korábbinál több időt tud együtt tölteni, persze a munkából sem vettek vissza.
Keleti Andrea és férje, Kovács Zoltán kapcsolata új szakaszba lépett. Gyermekeik nagykorúak lettek, lányuk már évekkel ezelőtt elköltözött, fiuk pedig érettségizni készül. Bár kérésükre a táncművész nem beszél a magánéletükről, azt elárulta, hogyan áll a majdani unoka-kérdéshez.
A táncművész elképesztő fiatalos lendülettel éli a mindennapjait, és látszólag a külsején sem fog az idő. Hihetetlen, hogy gyermekei már szinte felnőttek, a saját életünket egyengetik.
– Kérésükre nem szeretném részletezni, de igen, van párkapcsolatuk, és majd ha egyszer odajutunk, szerintem jó anyós leszek, jó fej vagyok – viccelődött Keleti Andrea a Borsnak nyilatkozva.
Szeretnék olyan lenni, mint a férjem anyukája: mindent szeretettel meghallgatott, és nem szólt bele semmibe. Biztosan nehéz lesz egy kicsit megállni, de erre törekszem majd.
Keleti Andrea az unoka kérdésre felelve mosolyogva megjegyezte:
– Már van két kutyaunokánk! A gyerekek kutyái, mi vagyunk a babysitterek, amikor ők például elutaznak. Ez már ez kicsit olyan, mintha nagyszülők lennénk. Persze a valódi unokák érkezése még odébb van – fogalmazott mosolyogva a táncművész.
Keleti Andrea férje oldalán most új időszakot nyitott. Anyai teendőit persze továbbra is a tőle megszokott 110 százalékban látja el, mégis sok idejük felszabadult a férjével, Kovács Zoltánnal, ezt az időt pedig hasznosan, egymás társaságában töltik.
– A fiam elmúlt tizenkilenc éves, a lányom már évekkel ezelőtt kirepült. Így, hogy teljesen felnőtt gyerekeim vannak, akkor jövünk és megyünk, amikor szeretnénk, ebből kifolyólag ismét van énidőnk, és lehetőségünk van arra, hogy kettesben legyünk – fogalmazott korábban Keleti Andrea gyermekeiről a hot! magazinnak, most pedig a Borsnak elárulta, mi az első számú közös kedvenc elfoglaltságuk férjével.
– Amikor csak tehetjük, elutazunk! 1999. márciusában házasodtunk össze, nászútra pedig Thaiföldre mentünk. Azóta minden évben valamilyen napos úti célt választunk az évfordulón. Tavaly Dél-Olaszországban voltunk, sőt, kétszer vissza is tértünk, annyira beleszerettünk. Majdnem tökéletesen beszélek olaszul, és a férjem is jól boldogul vele. Szeretjük az ottani mentalitást, és persze már felfedeztük a jó kis táncos helyeket is. Idén azonban Spanyolországba megyünk – árulta el a táncművész, aki mint a legtöbb nő, általában túlpakolja a bőröndjét, a legtöbb ruhát pedig érintetlenül haza is hozza. Ám ez nemrég megváltozott.
– Tavaly, mikor a Seychelle-szigetekre utaztunk, olyan rohanós volt az átszállás, hogy a bőröndünk lemaradt, és csak napokkal később érkezett hozzánk. Nem estünk kétségbe, az első kisboltban leakasztottunk a fogasról egy-egy fürdőruhát, és a következő napokban abban voltunk, mezítláb, étkezésekhez pedig visszavettük az inget, amiben utaztunk. Mikor megjött a bőrönd, nem is tudtam, mit kezdjek azzal a huszonöt ruhával, tíz pár cipővel – idézte fel nevetve Andi.
– Idén tíz napra utazunk majd oda, és csak egy-egy kézipoggyászt viszünk. Vannak persze trükkjeink, például a „párnatrükk”: a fedélzetre felvitt párnahuzatba ruhát, bikinit tömünk, ezzel helyet spórolva – árulta el a táncművész, aki egy pillanatra sem pihen.
– Sokat dolgozunk a férjemmel, talán ideje lenne visszavenni a tempóból – ismerte el, de talán ő maga sem gondolta komolyan, hogy szívesen lassítana a fáradhatatlan iramon.