Három ország, három életerős, fiatal magyar nő, ugyanaz a betegség: koronavírus. Mindhárman egyedül küzdöttek meg vele, és ez a küzdelem hónapokig tartott.
Forrás: Ripost
Pfaff Isabella Németországban él a családjával, ott lett beteg még augusztusban. Pár nap után jobban lett, azt gondolta, ennyivel megúszta.
- Tévedtem, ez csak az „első kör” volt - mesélte a Ripostnak. - Minden tünet hullámokban jött később: folyamatosan ingadozott a vérnyomásom, ez ment majdnem két hétig. A 3. héten már lelkileg is nagyon megviselt, hogy nem javulok. Pánikrohamaim lettek. Ez a vírus nem olyan, mint az influenza, egyszerűen nem tudod, hol a vége.
Bakos Gabriella Svájcban él, gyógytornászként dolgozik, és aktívan sportol.
A 10. nap környékén olyan erős fejfájás jött rám, hogy semmilyen gyógyszer nem hatott. Szteroidokat kaptam, de attól sem lett sokkal jobb. Még az orvosom is megijedt. Annyira le voltam gyengülve, hogy szinte újra kellett tanulnom járni, pedig előtte minden nap futottam, átlag 14 kilométert.
Gabi csak 6 hét után tudott visszaállni a munkába, de azt mondja, még most is hamarabb elfárad, mint a fertőzés előtt, és egyelőre a memóriája sem a régi.
Tóth Nikolett egy délalföldi kisvárosban él és még mindig lábadozik, öt hete beteg.
- Még az ágyban fekve is szédültem. Olyan volt, mintha valaki ülne a hátamon és a mellkasomon, levegőt is nehezen vettem, visszatért a köhögés. Ekkor elfogott a pánik - mondta a Ripostnak.
Most már a nehezén túl van, bár még hamar elfárad és néhány tünet azóta is újra meg újra jelentkezik.
