Első ránézésre úgy néz ki a májzli fajta eb, mint egy megtépett mudi, aki alul maradt a verekedésben. Pedig ezek a négylábúak lomposan vannak csúcsformában. S bár nem a szépségükről ismertek, cserébe az egyik legjobb, leggyorsabb juhászkutyának tartják.
Kevesen tudják, hogy nekünk magyaroknak is van kopasz kutyánk. Kínai társával ellentétben egyáltalán nem öleb, és nem is kerül százezrekbe. Igaz, kissé lompos kinézete sokakat elriaszt, jellemével azonban bárkit levesz a lábáról. Szomorú tény, hogy jóval népszerűbb a sváboknál, mint itthon, ezért hívják még sváb pulinak is. Egyesek szerint a májzli a mudi génhibás változata, ezért ilyen a szőre. Ebből adódhat a közös név is.
Az is igaz, hogy a magyar kutyafajták elnevezéseiben mindig is volt némi képzavar. Ez abból adódik, hogy kialakulásukkor a pásztorok nem gondolkoztak hangzatos elnevezéseken, nem ez volt a fontos, hanem a jó tulajdonságok örökítése. A májzlinál nem történt még meg a fajtásítás, ami azt jelenti, hogy még csak munkatípusú kutya. S bár nem hivatalosan elismert, de nemzeti kincs besorolásra vár, mint értékes fajta, melynek védelme kiemelt feladat.
Ez is érdekelheti!
Főleg most, hogy kiderült, mára már alig maradt 20–25 példány belőle. Mert a májzli igazi munkakutya, aki imád terelni, dolgozni, de sajnos a juhász- és pásztorkutyák virágkora leáldozóban van. A fajta pechje még, hogy a küllem ma sokkal többet számít egy kutya kiválasztásánál, mint a jelleme, és ő sajnos nem a kert éke. Pedig azok, akiknek májzlijuk van, állítják, hogy mázlijuk van vele.
