Közel 700 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van jelen pillanatban Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy a folyópartra. Ezúttal a világbajnok Gyulánszki Nikolett-tel beszélgettünk.
Ha horgászat, akkor a legtöbb embernek egy borostás, pocakos férfi ugrik be azonnal, aki sörrel a kezében várja a nagy halat. Pedig már a nők körében is egyre népszerűbb ez a sportág. A közösségi oldalakon szép számmal látunk csinos hölgyeket, akik férfitársaikat megszégyenítő fogásokkal pózolnak. És nemcsak hobbiszinten ügyesek, hanem profi világversenyeken is remekelnek. Erre jó példa a finomszerelékes horgász, Gyulánszki Nikolett, aki a magyar csapat tagjaként tavaly aranyéremmel tért haza a dél-afrikai női világbajnokságról.
A bajai pecás édesapja által már háromévesen belekóstolt a horgászatba, hatévesen pedig már versenyen is indult, és kilenc volt, amikor részt vett az első országos bajnokságán.
– Óriási versenyszellem van bennem. Mindig az a célom, hogy én legyek a legjobb. Már az iskolában is úgy tanultam, hogy nekem legyenek a legjobb osztályzataim, így nem volt kérdés, hogy a horgászatban is össze akarom mérni másokkal a tudásom – mondta a Borsnak Gyulánszki, aki már gyerekként is saját magának kötötte a szerelékét.
Tízévesen részt vettem az első világjátékokon, ahol az edzésen elment egy szép harcsám. Apukámat hibáztattam, aki a kötéseimet intézte. Mondtam neki, soha többé ne segítsen. Ő nem szólt semmit, de amikor hazaértünk a szállásra, az összes előkémet levágta, innentől kezdve magamnak köthettem.
Bár valóban egyre népszerűbb a nők körében a pecázás, mégsem tudja még megközelíteni sem a férfiak létszámát. Ennek nemcsak az az oka, hogy a vízpart nem a legkomfortosabb, hiszen sokszor nomád körülmények uralkodnak, hanem az idő előrehaladtával egyre kevesebb idejük marad a hobbijukra.
– Én azt tapasztalom a magyar versenyzők körében, hogy inkább a gyerekvállalás élvez prioritást, majd minden idejüket a családjuknak szentelik – tette hozzá a világbajnok.
Mivel a versenyeken is kevés a hölgy, ezért Nikolett sokszor a férfiakkal is összeméri az erejét. Bár sokan azt gondolhatják, itt nincs akkora különbség a két nem között, mint mondjuk egy-egy fizikálisabb sportágban, ez nem igaz.
– Teljesen máshogy gondolkodnak, ezáltal nagyon sokat tudok tanulni tőlük. Ha nem megy a hal, ők nem az etetőben keresik a hibát, inkább szereléket cserélnek vagy más csalifelhasználásban gondolkodnak. Ez a szemléletváltás vezetett arra, hogy megnyerjem a női ob-t. Persze az is hasznos volt, hogy valamennyi viadalon elindultam a férfiak között. A tőlük ellesett technikák, taktikák nagyban hozzájárultak a győzelmemhez – fogalmazott a harmincéves pecás.
A sporthorgászat nemcsak abból áll, hogy egész nap a vízparton ülve lógatják a pecabotot. Jelentős állóképességet igényel, hogy a versenyző bírni tudja a megpróbáltatásokat, ezért folyamatosan konditerembe járnak, futóedzéseken vesznek részt, hogy fizikálisan is minél jobb formában legyenek.
– Van olyan viadal, ahol négy óra alatt 280 halat fogok, folyamatosan emelgetem, tologatom a másfél kilós botot, amely a végére úgy tűnik, mintha ólomból lenne. Hogy bírni tudd, szükséged van mell-, váll- és hátizomra, emellett a törzsedet is erősítened kell, hogy ne fájduljon meg a derekad. Minél jobb az állóképességed, annál jobban bírod agyilag is a versenyt – zárta a sikeres sporthorgász.