A Metropol munkatársa krónikus beteg, ezért fiatal kora ellenére már megkapta AstraZeneca oltást. Oltásnaplójában részletesen beszámol a vakcina mellékhatásairól, és arról, mindez hogyan viselte meg a szervezetét. A lap munkatársának részletes beszámolójából kiderül, pontosan hogyan zajlott az oltás, de azt is elárulja, később milyen tünetek jelentkeztek nála.
Forrás: Metropol
Félelem a rémhírektől
AstraZeneca – már a gondolattól is kivert a víz, hogy pont ezt a vakcinát szánják nekem, miután szinte nem telt nap, hogy ne hallottam volna valami rémhírt. Hol egy ismerős ismerősének a szomszédjának szörnyű sorsát osztotta meg velem valaki, hol pedig „csak” arról szóltak a hírek, hogy felfüggesztették az oltást valamelyik országban, mert talán összefüggés lehet a vérrögképződés miatt elhunytak és az AstraZeneca között.
Indulás, kissé reszketve
Ezeknek a „biztos” információknak a tudatában indultam el a számomra kijelölt oltópontra, kissé remegve, de mégis reménykedve: csak összeszedtem magam!.
Vidám érkezés: semmi kapkodás, tüzetes vizsgálat
A vizsgálóba lépve három vidám asszisztens és egy doktornő fogadott. Átadtam az orvosnak a kitöltött hozzájáruló nyilatkozatomat – más is vigye előre kitöltve, így sokkal gyorsabb a folyamat –, majd gyorsan előkaptam a táskámból két doboz bonbont: „minden beoltott nevében köszönöm, hogy erőn felül dolgoznak értünk”. Láthatóan zavarba jöttek, de érezhetően jólesett nekik az apró gesztus. Míg a doktornő a nyilatkozatomban felsorolt betegségeket olvasta, addig az asszisztens vérnyomást, véroxigént mért
És a vérrögök?
Gyorsan feltettem a kérdést, ami miatt napok óta nem aludtam: kell valamit szedni a vérrögképződés megelőzésére? Az orvos türelmesen válaszolt: nem kell. Magyarországon több százezer oltást beadtak már ezzel a vakcinával, nincs miért aggódnom.
Aztán a szuri… Csak ennyi az egész?
Azért persze aggódtam, de már messze nem annyira, mint az elején. Kiszabadítottam a vállam, fertőtlenítés, megszúrtak, egy pillanat volt, alig fájt.
Várakozni kötelező
Ahogyan érkezésemkor is elmondták, 15 percig még ott kellett maradnom, hogy megfigyelés alatt legyek. A várakozóban a szuri után egy nővérke felírta a pontos érkezésemet, majd kedvesen szólt, jelezzem, ha esetleg nem érzem jól magam.
„Hahó, mindenki jól van?”
A teremben folyamatosan váltották egymást az emberek, a „felügyelőnknek” mégis volt türelme szinte percenként feltenni a kérdést: mindenki jól van? A 15 perc leteltével megkaptam az első oltást igazoló lapot, meg a másodikra az időpontot és már mehettem is haza.
Égzengést vártam, fáradtság jött
Az oltás után körülbelül 3 órával kezdtem egyre erőtlenebbnek érezni magam, majd jött a szédülés. Rázott a hideg, de hőemelkedésem nem volt. Az első éjszaka inkább a félelem, nem a tünetek miatt telt nyugtalanul, de azért egy keveset aludni is tudtam. Reggel már arra ébredtem, hogy nagyon fáj a karom, amibe az oltást kaptam. Olyan fáradtság tört rám, hogy hosszú percekig győzködni kellett magam, legalább innivalóért kelljek fel az ágyból. Még csak 10 óra telt el az oltásom óta, amikor már 37,6-ra ment fel a hőmérő higanyszála, ami nálam nagy dolog, hiszen nagyon ritkán lázasodom be.
Hőemelkedés két napig, aztán semmi
Ez az állapot pontosan két napig tartott, majd varázsütésre elmúlt a fájdalom a karomban, nem rázott a hideg, sőt, még egy kis takarításra is volt erőm. Már nem idegesítem magam a rémhírekkel. Elolvastam mindent, összefüggést senki nem tudott kimutatni. Azt mondja a WHO, az Európai Gyógyszerügynökség, minden magyar szakorvos és virológus: a kockázat szinte zéró bármilyen komoly mellékhatásra, miközben a koronavírus tízezreket öl meg.
Most várok júniusig, és jöhet a második
Inkább kerülöm a netes okoskodókat: az oltást megkaptam, és június 3-án megkapom a második adagot is. Megnyugodtam, szerintem jó üzletet kötöttem. Két napig gyengélkedtem egy szúrás miatt, de nem kell rettegnem, hogy lélegeztetőgépre juttat a koronavírus.
(Metropol)
