A csúcsminőségű farmer teljes egészében pamutból készül, de ma már a kevert szálas anyagok használata a jellemző a farmergyártásban. Ha sokat mossa, hamarabb elveszti a színét, ha túl forró vízben, akkor a formáját.
Trapézszár, csőszár vagy répaforma, alacsony, normál vagy magas derék: a farmernek csak a szabása változik az aktuális divat szerint, egyébként hosszú évtizedek óta alap ruhadarab. A klasszikus (eredeti) farmer 100 százalékban minőségi pamutból készül, és az anyaga indigóval festett, a szárai bővebb szabásúak, a dereka pedig kicsit emelt. Ma már a farmergyártásban keverik a pamutot szintetikus anyagokkal: poliészterrel és elasztánnal. Így egyrészt olcsóbb, másrészt kényelmesebb viselet a farmer, hisz rugalmasabb (sztreccses), testre szabottabb.
A piros cérna a minőség mutatója
Az ár egy dolog, nem feltétlenül a minőséget jelzi. Honnan lehet hát tudni, hogy egy farmer gagyi kategória vagy sem? Az egyik, talán legkönnyebben észrevehető jel, hogy a drága farmeroknál van egy piros csík a varrásban. Hajtsa fel a farmer szárát, és vizsgálja meg a lábrész belső felén végigfutó varrást! Ha abban van egy piros cérna, az azt jelzi, hogy a farmert egy régebbi, sokkal sűrűbb és tartósabb szövésmintát előállító géppel csinálták. Minél sűrűbb a szegélyek varrása, annál tartósabb a farmer, ugyanis annál nagyobb gondot fordítottak rá a gyártók.
A minőségi – 100 százalékban pamut – nadrágok másik ismérve, hogy vastagabbak, így nem kell mosni őket ahhoz, hogy egy egész napos viselés után visszanyerjék eredeti formájukat. Sőt ezek nem is nyúlnak. Vagyis, ha egy farmer sztreccses, akkor az már eleve nem lehet a legmagasabb minőség.
Négy-hat viselés után mossa!
Az emberek a farmermosási szokásokban is különböznek. Van, aki már egyszeri viselés után dobja a szennyesbe, mások hetekig hordják a következő mosásig. Szakértők azt mondják: nem kell minden viselés után kimosni, már csak azért sem, mert úgy tartósabb lesz a színe, amiből minden mosás során enged. A nyers vagy kezeletlen farmert pedig elég, ha csak néha-néha éri víz, de akkor is vegyszermentes hideg vízzel a legjobb kimosni. (A kezeletlen farmer anyaga nagyon strapabíró, ellenállóbb a szennyeződésekkel szemben, mint bármely más textil.) Az új-zélandi egyetemi professzor, Stephen Craig Cary szerint az olcsóbb anyagból készült farmereket 4–6 hordás után érdemes kimosni, a minőségibb darabokra pedig egy antibakteriális spray-t javasol.
A farmert egyébként minden mosáskor érdemes kifordítani, így ugyanis nem a külseje dörzsölődik össze más ruhákkal a dobban, vagyis kevésbé kopik. A túl meleg víz (a 40 fok feletti) egyáltalán nem ajánlott a ruhadarabnak a színe és a fazonja megőrzése érdekében sem.
Favágónak tervezték
Farmerszövetből először 1870-ben készített nadrágot egy amerikai szabómester, Jacob Davis, aki megrendelést kapott egy favágótól egy rendkívül strapabíró nadrágra. Az erős pamutszövetet – az úgynevezett denimet – egy San Franciscó-i méteráru-kereskedőtől, Levi Strausstól szerezte be. Davis szegecsekkel erősítette meg a zsebeket.
Ám – mint Városi Legenda rovatunkban szeptember végén írtuk – 22 évvel korábban már varrtak hasonló nadrágokat Magyarországon: szegedi katonák viselték ezeket az 1848–49-es szabadságharcban. Akkoriban ugyanis olasz munkások dolgoztak a környéken, akik vitorlavásznat gyártottak, amit a város számára adományoztak. Ezeket a helyiek befestették kékre, majd ebből varrattak nadrágot a katonáknak.
