Háromnapos voltál, amikor hazajöttünk a kórházból. Az első lány a családban, mindenki csodagyerekként kezelt. Az is voltál, és az is vagy, és persze utolsó porcikádig igazi Nő. Dacos, független, cserfes, érzékeny. Ezt akkor még nem tudta persze senki, akkor még csak azt láttuk, hogy nagyon picurka vagy. A koraszülöttség határán, de teljesen egészségesen, éretten érkeztél, de amikor hazavittünk, csak 2300 grammos voltál. Lötyögött rajtad a bőr mindenhol, olyan voltál kicsit, mint egy pici sharpei kölyök, bunda nélkül. Téli baba voltál, abba születtél bele, hogy kint hideg van, a lakásból való kijutás előtt pedig hosszú percekig csak pakoltam rád az újabb és újabb rétegeket. Nem tudom, milyen emlékeket őrzött meg a bátyád erről az időszakról, mert még ő is nagyon kicsi, alig 14 hónapos volt. De látszólag nem sok vizet kavartál az ő kis magántavacskájában, az első napokban szinte tudomást sem vett rólad.
Meni kislánya hároméves lett. Ebből az alkalomból édesanyja visszaemlékezik az elmúlt évekre, a születés körüli pillanatokra, a lányka külső és belső tulajdonságaira, testvéreivel való viszonyára. Végül szomorúan állapítja meg, hogy mennyire rohan az idő, a totyogóból önálló gyermek lett, akinek el kell engedni a kezét. Persze csak egy kicsit.
Nagylány lettél, a harmadik születésnap mérföldkő. Már nem vagy totyogó, kisgyerek lettél. Ez szemmel is jól látható, megnyúltál az elmúlt hónapokban, és megerősödtél, alig vagy két kilóval könnyebb, mint a bátyád. Ügyesedsz is, egyre szebbek a rajzok, egyedül öltözöl, megtanultál szépen enni. Persze csak ha te akarod, mert az akaratod az aztán szintén megerősödött, pedig már születésedkor sem volt kicsi. Hála az égnek, maradtál viszont bújós kiscica, aki imád hozzánk bújni reggel, este, délben, aki igényli a sok-sok puszit, ölelést, szeretgetést. Néha úgy érzem, túl gyorsan rohannak a napok, kár hogy nem maradhatsz mindig az én kicsi lányom. Máskor meg látom, hogy milyen határtalan örömet nyújt neked a világ felfedezése. Vigyázni akarok rád, fogni a kezed, megkötni helyetted a cipőt, megtörölni az orrod, hiszen te még csak az én pici lánykám vagy. De már nem igényled. Naponta százszor is hallom: anya, én akarom, egyedül. Hát tessék, menj, tanulj, okosodj, tapasztald meg kicsi világod határait. És az azon túli dolgokat, mert téged senki meg nem állít, és ez így van jól. Nagyon boldog születésnapot, kislányom!
Meni
