Kettő darab tipikus bárányhimlős pötty kúszott az arcára. Erre mutatott az óvónő is, miközben ítélt: gyanús. Estére egy társa is akadt a pöttyöknek a hasán. Egy darab. Másnap péntek volt, így ovi helyett – biztos, ami biztos alapon – otthon száguldozott a gyanús gyerek. Két apró tűszúrás, és az azt követő pár perces hüppögés bő két évvel korábban. Ennyi volt az ára, hogy most megúsztunk egy betegséget.
Az óvodában néhány napja azzal fogadtak, hogy bárányhimlő van a csoportban. És gyanús a kicsi. Visszagondolva, akkor már két napja bújósabb volt a szokásosnál, és sokkal könnyebben eltört nála a mécses is. Erre mondják, hogy „bujkált benne valami”. Mire a bárányhimlő kitört a csoportban, a bujkálás is véget ért. 
Ugyanis a pöttyök, ahogy jöttek, úgy el is mentek mindhárman. Csak egy apró seb maradt a helyükön. Nem volt láz. Nem volt viszketés. Hétfőre nyoma sem volt a betegségnek. Illetve ez nem igaz. A betegség nyoma mégis ott volt hétfőn. Az óvodáscsoport – beoltatlan – fele otthon nyomta az ágyat.
Ha visszamehetnék az időben, biztos, hogy újra beoltatnám a gyerekeket a bárányhimlő elleni oltással. Szerintem megérte. Ti beoltattátok a gyereket?
Center
