Az elmúlt napokban legalábbis valami ahhoz hasonló dolog történt velünk. Este nyolc-kilenc körül (miután a nagyok már ágyba kerültek) fürdés, pizsama, összebújós, hosszú szopizás, és egy kis tápszer. Utána olyan tíztől fél négyig alvás egyhuzamban. Akkor átköltöztetem – a saját kényelmem miatt – a mi ágyunkba, ott kb. önkiszolgáló módon hajnali kajálás, és újabb alvás kb. hatig. Onnantól egy kicsit sűrűbbek az események, mert a reggeli sokszor egybeesik a nagyok reggeli rutinjával, ezt viszont csak úgy tudnám elkerülni, ha ötkor vagy fél hatkor ébreszteném magamat és a babát is, ezt pedig érthető okokból szeretném elkerülni. Apai segítséggel eddig mindig odaértek a nagyok időben az iskolába, a kisebbik szendvics pedig ráér fél kilencig beérni az oviba, szóval egyelőre a dolog működik. A délelőtt innentől kezdve a nyugalom és a nagy alvások ideje, legalábbis többnyire. Fél kettőre lesétálunk az oviba, aztán négyre megyünk a nagyokért, és jönnek a játszóterezős, edzésre, boltba, születésnapi partira elmászkálós délutánok. Avigail legkésőbb ötre kialussza magát, onnantól nincs alvás, jobb napokon nézelődik, rosszabb napokon kézben bírja elviselni csak az életet. A hasfájós, gázokat eregetős, tekergős időszak tankönyvszerűen erre az időszakra esik. Barátunk a cumi, ami nélkül sokkal többet fájna a fejem...
A legutóbbi naplót azzal fejeztem be, hogy mennek a nagyok vissza a suliba, oviba, jön az aranykor. Aztán kicsit még beszélgettünk a kommentekben arról, hogy ki mit gondol erről, ki az, akinek hasonló érzései vannak, kinek ellentétes, és miért. Megértem azokat, akik jobban szeretik a "saját ritmusos" nyári napokat, amikor nem kell időre ébredni, reggelizni, elkészülni, és délután ugyanez visszafelé. Tényleg tud fárasztó lenni, főleg az elején. Viszont a rendszer, a rutin az én családtagjaimnak nagyon jót tesz, pár nap alatt látni a pozitív változást, van, akinél jobban, van, akinél kevésbé. Avigailnak például mindenképpen jót tesz, hogy újra esélyt kapott napirendet kialakítani.
A mindezekről természetesen mit sem sejtő, érző babát egészen más dolgok kötötték le. Például tettünk egy pár kósza kísérletet arra, hogy elhagyjuk, vagy csökkentsük a tápszeres pótlást. A kísérlet nem vált be, reggel, amikor több tej van, simán jóllakik velem a gyerek... két egész óráig, amikor is visítva követeli a következő adagot. Délután rögtön szoptatás után tátog a kisrigó, este pedig a teljes 90-100 ml tápszer eltűnik a gyomrában. Nincs is ezzel tulajdonképpen semmi baj, kerekedik a baba, egészséges, anyatejhez is hozzájut fix mennyiségben. Azt viselem nehezen, hogy az étkezések így nagyon sokáig tartanak. A rengeteg bukás miatt kaja közben is legalább 3-4-szer büfiztetni kell, evés után pedig legalább 5-10 percig, de van, hogy tovább is. A szoptatási idő 10-10 perc, a tápszert újabb 10 perc alatt nyammogja be. És háromóránként eszik továbbra is, ezen én nem akarok erőszakkal változtatni, mert félek, hogy az éjszakai alvás rovására menne a dolog. Hát mondjuk ennél nagyobb bajunk sose legyen, a jelenlegi négy és fél kilós súly mellett bízom benne, hogy lassan magától át fog állni a négyórás evésre. Addig is szívesen olvasom, hogy másoknál hogyan alakult a dolog, hátha könnyebb így várni a javulásra.
Meni
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
