Tisztelt Operaház/Erkel Színház!
Panasszal szeretnék élni. A 2014. június 7-i Hófehérke előadásra volt jegyünk az Erkel Színházba. Két kislányommal és édesanyámmal mentünk el, a lányok (7 és 3 éves) már alig várták, hogy láthassák Hófehérkét színházban is.
Forrás: opera.hu
A földszint jobb oldalán, a 15. sorban a 9-12. helyeket foglaltuk el, tehát elég közel a jobbközép ösvényhez. Még ez volt a szerencsénk.
Az előadás rendkívül tetszett nekünk: a nagylány szó nélkül bámulta, a kicsi pedig az ölemben életkorának megfelelően néha kommentálta az eseményeket illetve rákérdezett, hogy kivel mi történik a színpadon (Hová megy Hófehérke? Miért táncol a herceg a mostohával? Én nem félek a mostohától...). Nem gondolom, hogy különösebben hangos volt, nem is zavartattam magam, mivel úgy gondoltam, hogy ez egy gyerekeknek szóló előadáson (botor módon azt hittem, hogy a Hófehérke az) teljesen normális. Kiváltképp, hogy láttam a kislányomnál sokkal kisebb gyerekeket is, illetve fogyatékkal élő gyerekeket is, akik gondolom, szintén nem tudják csendben végigülni az előadást. Ezért nem tiltottam, hogy beszéljen (hozzáteszem, hiába is tiltottam volna), és csöndben válaszolgattam is neki, amikor kérdezett.
A vadász táncánál tarthattunk, amikor az előttünk unokája mellett ülő idős hölgy hátrafordult, és morgott valamit. Ezt még nem értettem, így nem is reagáltam rá. Pár perccel később ismét hátrafordult, és ekkor már hangosabban és érthetőbben, „kedvesen” ezt közölte: „Hallgassanak már el!”. Első megrökönyödésem elmúltával megkértem a mellettem balról ülő hölgyet (aki a kisfiával volt), hogy engedjen ki minket, eggyel hátrébb ülünk (ott volt pár üres szék), hogy ne zavarjuk a hölgyet. Ő rám nézett, és megkérdezte: „Ugye minket sem fognak zavarni?”.
Ezen a ponton megfogtam a kislányomat és kitámolyogtam a teremből, kislányom hangos sírása közepette, aki vissza akart menni Hófehérkét nézni. Kint az első sokk kiheverése után összeszedtem magam, és odamentem a békésen beszélgető jegyszedő lányokhoz, és megkérdeztem, van-e a nézőtérnek olyan pontja, ahol kevesebben ülnek, és talán nem zavarja az embereket egy kisgyerek, aki néha megszólal. Azt javasolták, próbáljam meg az erkélyen, hozzátéve, hogy teltház van. Kérdésemre, hogy tudnak-e olyan szabályról, hogy bizonyos életkor alatt ez a darab (vagy a színház) nem látogatható, nemmel válaszoltak. Végül egyikük felkísért bennünket a bal oldali erkélyre, ahol legfelül ültünk le a lépcsőre. Itt valóban voltak üres helyek, de sajnos újabb pár perc múlva itt is ránk szólt egy úriember (nem tudtam eldönteni, hogy vendég vagy jegyszedő). Úgyhogy innen is távoztunk. Itt már nemcsak a kislányom sírt, de én is. Elhagytuk a színházat és a közeli játszótérre vittem a kislányomat, aki aztán lassan abbahagyta a sírást. Itt akartuk megvárni az előadás végét, de végül csak a szünetet kellett kivárnunk, mivel a nagylány nélkülünk nem volt hajlandó tovább bent maradni, hiába, hogy ott volt anyukám.
A történtekkel kapcsolatban a következő meglátásaim vannak:
Én amikor a jegyet megvettem, úgy ítéltem meg, hogy a Hófehérke és a hét törpe egy elsődlegesen gyerekeknek szóló darab. Ez nem jelenti azt, hogy felnőttek ne élvezhetnék, de a téma mégis nekik szól. Ugyanezen az elven nyilván nem vinném el a kislányomat az Istenek alkonyára, mert az nem neki szól, és nem is élvezné. Ezt viszont élvezte volna, ha két önző felnőtt meg nem fosztotta volna őt ettől (remélem, elégedettek voltak utána). Ha vastagabb lenne a képemen a bőr, talán megmondtam volna a hölgyeknek, hogy ez egy gyerekelőadás, ezért nem megyünk sehova. Sajnos ezt nem tudtam megtenni, nem akartam szóváltásba keveredni. Utólag bánom, mert a kislányomtól vettem el így valamit.
Önöktől a következő dolgokat kérem:
- Vagy szabjon meg egyértelmű korhatárt az ilyen esetek elkerülése érdekében,
- Vagy ha ilyen nincs, a személyzetét úgy képezze, hogy az ilyen esetekben határozottan fel tudjanak lépni a közönség egyes tagjai ellenében, a kizavarandó kisgyerek védelmében.
Közeli válaszukat előre is megköszönve maradok tisztelettel,
Budapest, 2014.06.08.
ahuva