Mától indul a 38. tehességi hét, és hihetetlen, de legkésőbb 13 nap múlva már a karomban tartom a fiamat! Elképesztő gyorsasággal pörögnek a napok, pipálom a még szülés előtt elvégzendő teendők listáját, de korántsem vagyok biztos benne, hogy a végére fogok érni... Olyan sok helyről hallok a kiírt dátumnál hetekkel korábban beindult szülésekről, és a frontok is szépen alakítanak az elmúlt időszakban, így egyáltalán nem tartom kizártnak azt sem, hogy a császármetszés ütemezett időpontja előtt kopogtat a kisfiam.
Ennek megfelelően belehúztam az utolsó ügyek elintézésébe, megvettem az eddig kimaradt tételeket a babakelengye-listáról és már-már hátra is dőlhetnék, ha a bababolt leszállított volna olyan hetekkel ezelőtt megrendelt és kifizetett – szerintem létfontosságú, szerintük ráér az még... – eszközöket, mint például a babakocsi, az autósülés, a pihenőszék, a légzésfigyelő, vagy a kiságy-matrac, csak hogy a nagyobb tételeket említsem. Nem véletlenül rendeltünk meg és fizettünk ki mindent még januárban, hiszen jó lett volna szülés előtt még kipróbálni, tesztelgetni, vagy megtanulni használni ezt-azt. De higgyünk az ígéreteknek, és talán a hétvégére megérkezik (majdnem) minden.
Szerdán találkoztam az aneszteziológussal, aki remélhetőleg arról gondoskodik majd, hogy ne érezzek semmilyen fájdalmat császármetszés közben. Alaposan átbeszéltük a terhesség előtti időszakot, és feltehettem a kérdéseimet, amiből volt néhány, tekintve hogy semmilyen érzéstelenítéses műtéti beavatkozásom nem volt korábban, így nem igazán tudtam, hogy mire számíthatok. A doktor úr eloszlatta a legtöbb kételyemet, és igyekezett megnyugtatni, ami úgy 80 százalékban sikerült is, mindenesetre továbbra sem az epidurális érzéstelenítés a szülés azon része, melyet a legjobban várok.
A héten vendégül láttuk a védőnőnket. Most lett volna esedékes a bepakolt kórházi pakk ellenőrzése, de mivel olyanom nincs, és igazán szükségem sem lesz rá, mert a kórházunk kifejezett kérése, hogy csak egy hazamenős babaruha-szettel érkezzünk, illetve némi kényelmes ruhával a leendő anyuka és apuka számára, így ezen átugrottunk, és inkább a beszerzett baba-cuccokat néztük át. Azt hiszem, csorbát szenvedett a szavahihetőségem a szemében, amikor kinyitottam a fiunk szekrényét és ránk ömlött a rengeteg bébidolog, ugyanis bőszen hangoztattam egész várandósságom alatt, hogy én minimalista módon, ésszerűen, csak a legfontosabb dolgokat fogom beszerezni az általa adott listáról... De gondolom, látott már elvakult elsőgyerekes anyukát korábban is.
Csütörtökön ctg és ultrahang időpontunk volt. Ez volt a harmadik ctg vizsgálatunk, így én már tulajdonképpen rutinosan érkeztem, sajnos a fiamról ez már nem mondható el maradéktalanul. Ő ugyanis úgy döntött, hogy épp erre a 30 percre időzíti napi buddhista zen gyakorlatát és gyakorlatilag semmilyen noszogatásra, ingerlésre nem reagált. Az orvosom úgy döntött, hogy ha már ez a program „érdeklődés hiányában elmaradt”, szombat délelőtt megismételjük a vizsgálatot, hátha akkor aktívabb lesz minden résztvevő.
Az ultrahang viszont tartogatott meglepetéseket! Na, szerencsére mondjuk nem a férjem „legnagyobb félelme” igazolódott be, amivel minden egyes ultrahangon elviccelődik, hogy találnak a fiunk mellett egy ikertesót is... És nem is az derült ki, hogy kislányunk lesz, ennek én örülök nagyon, mert akkor indulhatna elölről a vásárlás és a név-kérdés... Hanem konkrétan jóval nagyobbnak mérték a babámat, mint amire számítottam. Szinte minden korábbi ultrahangon 1-2 nappal nagyobb volt, mint a naptár szerinti kora, ezen már nem is csodálkoztam, de ezúttal a szonográfus két héttel mérte előrehaladottabbnak a terhességet, mint amit vártunk. Tudom, hogy ezek csak „becsült” adatok, és nem kell annyira komolyan venni, de két hét azért nem kis eltérés. Főleg úgy, hogy a három héttel ezelőtti legutóbbi ultrahangon teljesen megfelelőnek mérte a gép. Az orvosom ránézett ugyan az eredményre, de egyelőre nem beszéltünk róla. Jövő hét keddre van időpontunk hozzá, és alig várom, hogy rákérdezzek erre.
Addig is ilyen méretekkel azt hiszem, tovább erősödhet a gyanúm, miszerint nem biztos, hogy van még 13 napunk, úgyhogy megyek is, és elkezdem a babaruhák kimosását és vasalását, ezt ugyanis halogattam mostanáig, mert általában már a címkék levagdosásában elfáradok. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy falatnyi újszülött ruhácskába miért kell belevarrni a Háború és béke összes kötetét, de az biztos, hogy az én kisfiam finom bőrét nem fogják karcolni, úgyhogy könyörtelenül kivágok mindent! Alig várom, hogy végre öltöztethessem az óriásbébim.
Zea
Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése
28. hét: Beszippantott a kismamadivat
29. hét: Hetekkel a szülés előtt kell orvost váltanom?
30. hét: Nem bírtam ellenállni a kürtős kalácsnak. Megszívtam...
31. hét: Két órát vártunk az orvosra a magánrendelésen
32. hét: Bepánikoltam a talpmasszázson
33. hét: Ez legyen az első dolog, amit megveszel terhesen
34. hét: Nem lesz gipszpocakom és babamérlegem sem!
35. hét: Babaváró bulival leptek meg
36. hét: Ötszáz kilométerre utaztam 35 hetes terhesen
37. hét: Unom a terhességet, legyen már vége!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
